Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.

40 Közlemények hadnagya" volt, de a török császárt elárulva Péter vajdát elszöktette, így áruló lett, amiért fő és jószágvesztés jár.

202 Ezért alperes azt várja a fejedelemtől, hogy felperest elfogja, keresetét elutasítsa, továbbá felperes az alperestől az ország törvénye ellenére „hatalmasul" elvett javakat adja vissza.

203 Ha az eset fordítva történt volna, teszi hozzá érvelését erősítendő, azaz Moldvában, Havasalföldön egy erdélyi nemest fognának el mint árulót, sokkal keményebben bánnának vele, vagy legalábbis rögtön a Portára küldenék. Ezért is nem oltalommal tartozik a fejedelem széke a felperesnek, hanem büntetéssel és inkább az alperest mentse fel. Az ügynek ez a „dereka", amit a fejedelemhez kell fellebbezni.

204 Az alperes nem a török császár képében szól, „direktorkodik'', hanem csak a felperestől menekül. Az alperes ügyvédje szerint az általa előadottak kimerítik az ügydöntő, ügyenyésztő kifogás (peremptoria exceptio) fogalmát. Ezért fellebbezni akar. Mivel a felperes állításait ártatlanságára és ,jó levelére" alapozza, ezért kéri, mutassa be a levelet, miáltal az alperes hadd értse meg jobban a keresetet. Neki, az alperesnek „szemtől szembe" nem hagyta meg a javak visszaadását a fejedelem, a felperes erővel vette vissza azok egy részét.

205 Mivel sem a kifogás (exceptio) sem a fellebbezés (apellatio) nem volt eredményes, az alperes alkalmas időpontot (competens terminus) és szavatost (evictor) kér: Dávid deák (aki most Bécsben van) és Pattantyús György személyében, azok majd felelnek érte. Ha a szavatosok nem tudják őt kimenteni, vagy a felperest kifizetni, akkor majd jogosan kell alperesnek a vádakra felelnie.

206 Az eset A vád alapjául szolgáló cselekmény a felperes ügyvédjének 1592. január 24-én, Gyulafehérváron Király Albert udvari főkapitány bírósága előtt tartott előadása szerint a követ202 jgy tulajdonképpen a török császárhoz való hűtlenséggel vádolja Kormányt. A joggyakorlat igen ritkán hivatkozott e törvényekre, többnyire a Hármaskönyvre (WERBŐCZY I.: i. m. I. 14.) és a régi magyar törvényekre alapították a hűtlenségi ítéletet, még akkor is, ha erdélyi törvény világosan rendelkezett. Gyakran a lázadást is az ország végvárainak feladása címén minősítették hűtlenséggé, hivatkozással a hármaskönyvre. WERBŐCZY I.: i. m. I. 14§6. Erdélyi Országgyűlési Emlékek, i. m. V. 136. 153. ANGYAL P.-DEGRÉ A.: i. m. 77-78. Az országgyűlés hűtlenségi ítélete alól csak a fejedelem és az országgyűlés együtt menthet fel. 1540-1848. évi erdélyi törvények. Ford. és utalásokkal ellátták: KOLOSVÁRI SÁNDOR és ÓVÁRI KELEMEN. Jegyz.: MÁRKUS DEZSŐ. Bp. 1905. (Approbata Constitutiones Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár, 69.) II. art. 1. Erdélyi Országgyűlési Emlékek, i. m. XIII. 131. 1662. görgényszentimrei országgyűlés. ANGYAL P.-DEGRÉ A.: i. m. 73-80. 203 Nagyobb hatalmaskodás: nemesi házak megtámadása, nemesek, megölése, verése, megsebesítése, s törvényes ok nélkül való letartóztatása, nemesi birtok és tartozékai elfoglalása. WERBŐCZY I.: i. m. II. XLII. cím. 5.§ LXVII. cím 9§. Kisebb hatalmaskodás: „az összes hatalmaskodások, azon fönt említett eseteken kívül, melyekből, mint megjegyeztem nagyobb, ugyanis főbenjáró és fejváltságot illető ítéletek származnak és következnek." II. LXVII. cím. 5. §. 21)4 Documente privitoare, i. m. III. 254-255. ANGYAL P.-DEGRÉ A.: i. m. 46, 16. „Ha el nem eresztik is az törvénnyelés kénytelen a több dologra szólni, de az appellatiókor elsőben is ezt láttatja meg és salvun legyen eközbe urunkat is megtalálnunk." Documente privitoare, i. m. III. 256. Apellatio, provocatio ad regem: Ahol a rendes bíró a királyi kúria volt az ítélet ellen a királyhoz lehetett fordulni HAJNIK I.: i. m. 428. 205 III. 256. 206 Documente privitoare, i. m. III. 257. Evictor, szavatos: mentő biztosítás vagy szavatosság: javak és jószágok cseréjénél „a felek egyike, törvényes úton megkerestetvén, az elvállalt oltalmi és mentő biztosítás szerint nem tudná a másik felet a cserélt jószág birtokában a pörlekedők és törvényes megtámadok ellen megvédelmezni: akkor ettől a másik féltől cserébe kapott jószágot (ha megvan) természetben vissza kel adnia és állítania; hogyha pedig az kezeiből már elidegeníttetett és visszaszerezhető nem volna: tartozik egy másik, az elidegenítettel mennyiség, termékenység, és érték tekintetében egyenlő becsű jószágot adni és állítani a károsult fél részére" nem tudja WERBŐCZY I.: i. m. I. LXXIV. Erdélyi Országgyűlési Emlékek, i. m. I. 220. 1541. április 24. HAJNIK I.: i. m. 174.