Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - IRODALOM - Kis Péter: Sigilla regum – reges sigillorum. Királyportrék a Magyar Országos Levéltár pecsétgyűjteményéből. Szerk.: Érszegi Géza, a pecsétek leírását készítette Sölch Miklós, fényképezte: Szelényi Károly. Bp., 2000. / 275–276. o.

276 Irodalom trónon ülő portréját ábrázoló, mellső lapjainak sorozatát mutatja be. A gipszmásolatoknak az eredetiek rovására történt előnyben részesítését az a tény indokolja, hogy az előbbiekről jobb minőségű reprodukciók állíthatók elő, mint az utóbbiakról. (Természetesen van olyan másolat, amely töredékről készült, amíg más levéltárban épebb példány is található, mint pl. Vencel király pecsétjénél — 24. sz. kép) Kivételt képez öt aranypecsét, amelyeknek az eredetijéről készült fénykép. Ezek közül egyet az Esztergomi Prímási Levéltár (I. Mátyás — 36-37. sz. kép), a többit a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Gyűjteménye (Imre — 7-8. kép; II. András — 11-12. sz. kép; IV. Béla — 18-19. sz. kép) és az Erdélyi Kancellária Levéltára (Mária Terézia — 48-49. sz. kép) őrzi. Talán II. Géza — szintén Esztergomban megtalálható — ólombulláját (3-4. sz. kép) is érdemes lett volna ezekhez hasonlóan az eredetijéről felvett fotóval szerepeltetni. A mű két részre tagolódik, az elsőben rövid előszót követően a bevezető tanulmány olvasható, a kötetet szerkesztő Érszegi Géza tollából (9-34. p.), amely rövid, tömör, de minden fontos részletre kitekintő összefoglalását nyújtja mindannak, amit a pecsételésről, a pecsétnyomóról, a pecsétlenyomatról, a középkori pecséthasználatról, a pecséttanról és a pecsétgyűjteményekről tudni kell. A munka másik része 28 magyar uralkodó 51 pecsétjét mutatja be, Könyves Kálmántól I. Ferenc királyig. (36-87. p.) A pecsétekről felvett, Szelényi Károly fotóművész munkáját dicsérő színvonalas fényképekhez Sölch Miklós készített szakszerű apparátusokat, amelyek az ábrázolás és a pecsétkép leírásából, az illető pecsét(nyomó) használatának kronológiai meghatározásából (amennyiben az adatok ezt lehetővé teszik), a köriratok latin és magyar szövegből állnak, valamint — sajnos nem minden pecsét esetében — az eredeti lenyomat lelőhelyének meghatározásából. Végül az egész albumot a címermutató zárja le, amely a portrék körül, illetve a — néhány esetben közzétett — hátlapon szereplő címereket, valamint azok egyes elemeit (mesteralakjait, címerképeit) tartalmazza, azok kötetbeli helye szerint. A kötet érdekességei közül néhányat — természetesen a teljesség igénye nélkül — kiemelve megemlíthető, hogy több uralkodó, így II. Géza, IV. Béla, IV. László, I. Károly, I. Lajos, Zsigmond, I. Mátyás, Mária Terézia több portréval, pecsétlenyomattal is szerepel. Ez az ábrázolás fejlődésének nyomonkövetését, valamint egyes uralkodók fiatalabb és idősebb korban elkészített képmásának összehasonlítását is lehetővé teszi. (Talán a legplasztikusabban Mária Terézia esetében — 47. és 50. sz. kép.) A pecsétképeket végiglapozva pedig a portré-ábrázolás színvonalának fejlődése válik kézzel foghatóvá. Szintén a pecséttani kuriózumok közé helyezhető a szakirodalom számára sem ismeretlen, Béla ifjabb király contrasigillumának alkalmazásával hitelesített II. András féle pecsét, amely az 1220-as esztendők eseménytörténetét világíthatja meg (13. sz. kép). Mindezek alapján kijelenthető, hogy jelentős opusszal gyarapodott a magyar szfragisztika irodalma, és ez vélhetően kedvezően fog visszahatni mind a további kutatásokra, mind pedig a hasonló műfajú katalógusok, kézikönyvek elkészítésére. Kis Péter