Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - IRODALOM - Tringli István: Kántor Klára: Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái, 1638–1702. Esztergom, 1999. / 277–279. o.
Irodalom 277 KÁNTOR KLÁRA: ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI 1.1638-1702. (Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 4. Jegyzőkönyvi regeszták I.) Komárom-Esztergom Megyei Levéltár, Esztergom, 1999. 321 o. + 1 térkép Az újkori helyi igazgatás legfontosabb forráscsoportja a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv. Még a nyolcvanas években kezdődött a legkorábbi kötetek kiadása, az anyag nagysága miatt a regeszta-forma mellett döntöttek a levéltárosok. Esztergom éppen a tizedik megye a jegyzőkönyv-kiadások sorában. Esztergom megye legrégibb protokollumai nem maradtak fenn folyamatosan. A legelső kötet tíz év közgyűlési anyagát tartalmazza 1638-tól 1647-ig, ezután hat év megszakítás következik és 1654-1659 közt újból ránk maradt egy jegyzőkönyv-töredék. A két füzetet a 18. században kötötték össze. A második kötet szintén töredékekből áll, négy, eredetileg különálló egységből, amelyeket — az első kötethez hasonlóan — később kötöttek egybe. Az első rész az 1691. és az 1692. esztendő három közgyűlésének pársoros említését tartalmazza, ezt követi az 1696-1702 közti jegyzőkönyv, majd egy összeállítás az 1698 és 1700 közt a megye előtt tett eltiltásokról végül egy törvényszéki (sedriai) jegyzőkönyv az 16961702 közti évekből. A jegyzőkönyvek sorozata azonban innentől kezdve sem folyamatos, a harmadik kötet csak az 1710. évvel kezdődik. A jegyzőkönyvek mindegyike ülésezési jegyzőkönyv, az egyes napirendi pontok nem keverednek iratmásolatokkal. A kiadó az első két kötet bejegyzéseiről készített regesztákat. A töredékeket időrendbe szedte és folyamatos regesztaszámozással látta el. A kötethez függelékként csatlakozik egy nemesi lajstrom; kiadását az indokolta, hogy ezt valamikor az 1630-as években állíthatták össze oly módon, hogy az akkor még meglevő korábbi jegyzőkönyvekből kigyűjtötték a nemesség-kihirdetéseket. Ez az összeállítás az 1618 és 1629 közti kihirdetéseket tartalmazza. Ugyancsak a függelékben adták ki Litterátus Orbánnak, a megye adószedőjének 1639-ből származó utasítását, akinek tevékenységére többször is utaltak a jegyzőkönyvben. Egy, az 1690-es évekből származó katonai szerződést és egy esküminta fordítását is közreadták a függelékben, valamint néhány olyan irat regesztáját, amelyek a kilencvenes évek jegyzőkönyvének fogalmazványairól készültek. A kiadás az addig megjelent megyei jegyzőkönyvek gyakorlatát követi. A kötethez hely- és személynév, valamint tárgymutató csatlakozik, továbbá egy térképvázlat a 17. századi Esztergom megyéről. Esztergom megye a középkor óta sajátos, más megyéktől eltérő módon fejlődött. Ezek a sajátosságok nem egyediek, itt azonban egyszerre fordultak elő. Esztergomban két szolgabíró tevékenykedett, ennek megfelelően csak két járás alakult ki a Duna jobb és bal partján, a megye élén örökös főispánok álltak, az esztergomi érsekek. A kiadott két jegyzőkönyvi kötet két, egymástól nagyon különböző korszakról tudósít. Az első a menekült megye működésébe nyújt bepillantást. A török hódítás elől a megye Érsekújváron keresett menedéket, itt élt a megyei nemesség nagy része és itt tartották a közgyűléseket is. A megyei közgyűlés újkori sajátosság, a középkori sedriákból alakult ki, kezdetben nehéz is azoktól elválasztani, a nagyon korai jegyzőkönyvek az ország más megyéiben egymás mellett szerepeltették a
