Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.
210 Forrásközlések mondván, hogy Szepesváron a püspöknél vendégeskedve a vacsora után még a saját szobájába sem talált vissza. Vanoviczi azonban nem sokáig raboskodott: az új rendfőnök, a grófi családból származó Kéry János kiszabadította Vanoviczit a tisztes fogságból, és ismét Rómába küldte, mint a pálos rend kúriai prokurátorát. Ezzel az igen fontos és szinte Vanoviczi testére szabott megbízatással azonban egyben el is távolította a kényelmetlenné vált misszionáriust Magyarországról. Vanoviczi 1675-ben, a római prokurátori megbízatása lejártával visszatért Magyarországra. 1675 májusában a máriavölgyi kolostorból — ahová minden bizonnyal az ott ülésező rendi káptalan alkalmából érkezett — hosszú és módfelett érdekes jelentésben számolt be a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosainak a pálos missziókról, majd a nem sokkal korábban megalakult késmárki pálos misszióba ment, és a továbbiakban annak vezetőjeként dolgozott. Ezekben az években Vanoviczi — aki a betegségeiről korábban is gyakran beszámolt a leveleiben — már sűrűn betegeskedett. A misszionárius itt, Késmárkon halt meg 1678. január 8-án. A pálos missziók irányítását Vanoviczi halála után Barilovich Lajos vette át, aki a kuruc felkelések miatt igencsak nehéz esztendőkben viselte ezt a tisztet 1691-ig, és továbbra is rendszeresen beszámolt a bíborosoknak a pálos térítésekről. 32 A munka, amelyet Vanoviczi, az első pálos misszionárius elkezdett, egyre sikeresebben folytatódott. FORRÁSOK (1642., Róma) Vanoviczi János pálos szerzetes levele a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosainak AZ IRAT: APF SOCG Vol. 403. Fol. 300. + 311/v. eredeti, de nem sk. 33 TARTALMA: A levélíró, a Collegium Germanico Hungaricum növendéke és gyóntatója, vissza szeretne térni a hazájába, missziót kér Magyarországra, a török alatti területekre is, hogy két társával segíthesse az eretnekek és a törökök között élő katolikusokat. Eminentissimi et Reverendissimi Signori. Fra Giovanni Vanouiczi Ungaro dell'ordine di San Paolo primo eremita, alunno deli Collegio Germanico et Ungarico di Roma, dove per alcuni anni é stato, confessore havendo finito il corso de sui studii e dovendo ritornare in Vngaria, humilmente supplica l'Eminenze Vostre si degnino concederli la missione in Vngaria, etiam sotto il Turco, acciö possa aiutare quei poveri Catholici che sono fra heretici e Turchi con dui compagni d"assegnarli dal suo padre generálé. Lo riceverá a gratia etc. Facio fede io qui sottoscritto rettore del Collegio Germanico et Hungarico che l'oratore si é portato da buon religioso e sacerdote, e che anco per le lettere puö essere ministro idoneo a far frutto nell'anime. Ondé ancor io supplico humilmente le loro Eminenze che si degnino di favorirlo. Da Sant'Appollinare 34 , 20 di gennaro 1642 Luigi Albrici rettore 35 32 E jelentések közreadásán most dolgozom. 33 Ez a levél nem Vanoviczi János kézírása. 34 A Sant'Apollinare-templom melletti római Collegium Germanicum-Hungaricum. 35 Luigi Albrici, a Collegium Germanicum Hungaricum rektora sk. aláírása
