Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.

202 Forrásközlések Vanoviczi János prédikációira — legalábbis ezt írta Rómába — tódult a nép, távoli falvakból is eljöttek, hogy meghallgassák, és nemcsak katolikusok, de protestánsok is, akik közül sokan azután megtértek. Egy-egy művelt misszionárius prédikációja ebben a televíziót, rádiót, de Magyarországon még nyomtatott újságokat sem ismerő világban fontos eseményszámba ment, nemcsak vallási buzdítás, de hírforrás és érdekesség is volt. Ezért nincs okunk kételkedni a katolikus misszionárius szavaiban - bár azt azért feltehetjük, hogy fordítva, a katolikusok is szívesen meghallgattak egy-egy érdekesen beszélő evangélikus vagy református lelkészt. Vanoviczi többször szólt arról is, hogy hitvitákat folytatott a protestáns prédikátorokkal - mivel ezekről csak a katolikus misszionárius beszámolóját ismerjük, jelentései szerint ezekben természetesen mindig ő győzött, „eretnek" ellenfelei megszégyenültek. Bár sem Vanoviczi prédikációinak tartalmáról, sem pedig a hitviták részleteiről nem tudunk semmi közelebbit, aligha kétséges, hogy a Rómában, a jezsuiták híres kollégiumában tanult pálos igencsak felkészült ellenfele lehetett a protestáns prédikátoroknak, és ami egy vitában legalább ennyire fontos: Vanoviczi János szenvedélyes vitatkozókedve még a levelein is átsüt. Vanoviczi és a többi pálos misszionárius ezenkívül a gyerekek iskolai oktatását is felhasználta a térítésre: a szerzetes tanította a katolikusokon kívül a református gyerekeket is, az „iskolai tananyag" mellett persze a katolikus hittételekre is. Vanoviczi a szó ereje mellett a látványt is felhasználta, a Rómába küldött jelentéseiben kiemelte, hogy a missziókban tartott körmenetek milyen nagy hatással voltak a lakosságra. A barokk katolicizmus látványos külsőségei, az ének, a zászlók, a szobrok, a tömjénfüstbe burkolt felvonulás nagy élményt jelentettek mind a katolikus hívek, mind pedig a megtérítendő protestánsok számára. A sátoraljaújhelyi és tőketerebesi úrnapi körmeneteken —- olvashatjuk Vanoviczi János 1658. évi jelentésében — mindenféle rendű-rangú ember megjelent, a protestáns prédikátorok, iskolamesterek, diákok is seregestül jöttek, akik a körmenet végén azután a templomban meghallgatták Vanoviczi prédikációját is. A missziók eszköztárában fontos szerepet kapott a vizuális propaganda, a kis képecskék, érmék, viaszmedálok osztogatása, ezekről gyakran olvashatunk a szintén Felső-Magyarországra küldött itáliai hittérítők leveleiben. Vanoviczi azonban nem írt erről a Hitterjesztés Szent Kongregációjához intézett leveleiben, minden bizonnyal azért nem, mert a képeket nem Rómából kérte, mint a hódoltságban térítő olasz ferences misszionáriusok, hanem a magyarországi pálos kolostorok és az ottani elöljárók látták el ilyen „munícióval". Vanoviczi is jól tudta azonban, hogy milyen nagy hatást gyakorolhat a lelkekre egy-egy érem vagy csodatévő szentkép, ám erről nem azzal kapcsolatban írt, amikor ezeket az álmélkodó írástudatlan parasztgyerekek között osztogatta, hanem akkor, ha a megajándékozott nem volt más, mint - maga a római pápa. Vanoviczi ugyanis szívesen megajándékozta a jóakaróit: Rottal János grófnak, kamarai tanácsosnak névnapjára köszöntőlevéllel kedveskedett, és ezzel együtt szentképet is küldött a czestochowai Szűz Mária és a címzett védőszentje, Szent János ábrázolásával. A czestochowai pálos kolostor és Európa-szerte híres búcsújáróhely csodás gyógyításairól híres Szűz Mária-kegyképe a pálosrend fontos „kincse" volt, ennek másolataival mint megbecsült ajándékokkal Vanoviczi a lehető legmagasabb körökben is elismerést aratott: 1658-ban Vanoviczi Rómában egy ilyen szentképet adott Rospigliosi bíborosnak, aki azt — legalábbis ezzel dicsekedett el a pálos misszionárius Magyarországon — annyira megbecsülte, hogy ez volt az egyetlen szentkép, amelyet még a pápaválasztó konklávéba is magával vitt. Itt pápává is választották és ezentúl IX. Kelemenként uralkodott. A szolgája azonban a szavazás