Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.

Tóth István György: A remeterend... 189 A legrégibb monasztikus szerzetesrend, a bencéseké, Európában és a világ más tájain is, a többi rendnél jóval kevésbé vett részt a missziókban. Magyarországon azonban a 16. század végén és a 17. század első éveiben a raguzai bencések térítettek a hódoltság déli részén, később, a 17. század derekán pedig a pannonhalmai bencések is misszióztak a Dunántúlon

4

. Ciszterci vagy premontrei misszionáriusokkal azonban Magyarországon nem találkoztam. A két nagy 13. századi alapítású koldulórend, a domonkosoké és a ferenceseké már nem sokkal a megalapítása után missziózott, különösen a mongol birodalomban voltak sikeresek. A középkori Magyarország déli határvidékein is térítették a bogumilokat, kunokat. A domonkos rend a trentói zsinat utáni időszakban is világszerte élen járt a katolikus missziókban. Magyarországon azonban a domonkos missziók jelentősége eltörpült a ferenceseké mellett. Hazánkban Szent Domonkos követői sohasem tudtak olyan erőre kapni, mint a ferencesek, és ráadásul 16. század közepén a magyarországi domonkos rendtartomány összeomlott. A későközépkorban az obszerváns ferences szerzetesek a nép körében sokkal nagyobb népszerűségnek örvendtek, mint legfontosabb európai „konkurensük", a dominikánusok, és ez éppen úgy hozzájárulhatott ahhoz, hogy az obszerváns ferencesekkel ellentétben a 16. század végére a magyarországi domonkos rendtartomány már csak papíron létezett, mint az, hogy eleve a középkorban sokkal kevesebb domonkos, mint ferences kolostor volt Magyarországon.

5 Jóval több obszerváns ferences kolostor volt a későközépkori Magyarországon, így ezekből könnyebben is maradt meg néhány a reformáció és a török támadás után. A 17. század elején a három részre szakadt Magyarország mindhárom tartományában — bár korántsem egyforma intenzitással — missziózott a katolikus megújulás legfontosabb új szerzetesrendje, a jezsuitáké. A trentói zsinatot követő évszázad másik két új -— és a világ misszióiban a jezsuitákéhoz hasonló sikereket elért — szerzetesrendje, a kapucinusoké és a sarutlan karmelitáké a magyarországi missziók nagy korszakában nem kapott szerepet. A kapucinusok számos sikertelen kísérlet után csak 1674-ben tudtak megtelepedni Magyarországon, annak is a nyugati peremén, Bazinban, míg a sarutlan karmeliták már csak a török hódoltság, azaz a missziók fénykora elmúltával, 1697-ben jelentek meg, bár lengyel karmelita misszionáriusok korábban is feltűntek a Felvidéken.

6 A hittérítés világtörténetében magyar különlegességnek tekinthetjük a pálos rend miszszióit - a remeterendből kikerült hittérítők a jezsuiták és az obszerváns ferences szerzetesek mellett a harmadik legaktívabb missziót működtették a 17. században, sőt missziójuk törzsterületén, a Felvidék keleti részének megfelelő Felső-Magyarországon az ő missziójuk volt a leghatékonyabb. Pedig a 17. század elején sokáig még úgy tűnt, hogy „Szent Pál, az első remete" rendje végképpen elenyészik. Míg a ferences rend a 15-16. században több rendi reformot is vég4 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Pannonhalmi bencés misszió 1658-ban. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. Bp, 1996. 1-2. sz. 287-294. Uő: Raguzai misszionáriusok levelei Rómába a magyarországi hódoltságról. Ráday Gyűjtemény Évkönyve, IX. Bp., 1999., és Uő: Missionari di Ragusa e l'inizio delle missioni cattoliche neH'Ungheria turca (1571-1623). Atti e Memorie della Societr Dalmata di Storia patria. XXII. 2000. 2. sz. 73-130. MORINOVÁ, VIERA: Z pramenov v Kongregácie pre Sirenie Viery v Ríme k dejinám rekatolizááe na Slovensku v 77 a 18. st. Slovenská archivistika XXXIV. 1999. 89-98. 5 Szent Domonkos rendjének szerzetesei még akkor „eljátszották" a magyar királyok bizalmát, amikor Szent Margitot a Nyulak-szigeti zárdából nem adták ki apjának, IV. Bélának, hogy Ottokár cseh királyhoz férjhez adhassa. 6 APF SOCG Vol. 219. Fol. 437-444. TÖRÖK JÓZSEF: Szerzetes- és lovagrendek Magyarországon. Bp., 1990. 160.