Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: A remeterend vándormisszionáriusa : Vanoviczi János, az első pálos misszionárius levelei, 1642–1677 / 187–245. o.

190 Forrásközlések rehajtott, ez a megújulás a pálosoknál elmaradt, így a kényelmes úri életet biztosító kolostorok élete bizony távol állt az eredeti remeterend ideáljától. A középkor végén még virágzó pálos rend a 17. század elejére a belső bomlás, a reformáció és a török hódítás, valamint a földesúri szabadrablással felérő „szekularizáció" nyomán olyan válságba jutott, hogy Pázmány Péter esztergomi érsek — aki, mint általában a jezsuiták, a remeterendeket mérsékelt rokonszenvvel kezelte — már azt fontolgatta, hogy a pálos rend megszűntetését javasolja Rómában. Szerencsére azonban Róma ehelyett a rend alapos reformja mellett döntött. VIII. Orbán pápa ezzel a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosait bízta meg. A Kongregáció parancsára Marnavich Tomko János boszniai püspök és Basilio d'Aire ausztriai flamand kapucinus 1633-ban vizitálták a magyarországi és horvátországi pálos kolostorokat és ezután megkezdődött pálos rend átfogó reformja. A következő években új rendi konstitúciókat dolgoztak ki, ez a munka azonban alaposan elhúzódott, a végleges szabályokat csak a 18. században fogadták el és nyomtatták ki. Ugyanakkor megújították a renden belüli papképzést, megszigorították a szerzetesi fegyelmet, a kolostorok rendjét. Ezért amikor 1642 végén, hétéves tanulmányai végeztével Vanoviczi János misszionáriusi megbízatással hazatért Rómából, már egy egészen más pálos rendet talált Magyarországon, mint amelyet itt hagyott: a rendi reform kezdte éreztetni a hatását. Vanoviczi azután a következő években a missziós munka megindításával és a nagyszombati rendi papképző főiskola megszervezésével és irányításával maga is igen nagymértékben hozzájárult a pálos rend újjászületéséhez. Vanoviczi János pályakezdése Vanoviczi János 1614 körül született kisnemesi családból Nyitra vármegyében. Bár élete korai éveire alig van adatuk, mégis valószínűnek tűnik, hogy a közeli felsőelefánti pálos kolostorban (amely a rend nagy válsága idején is szinte folyamatosan működött) ismerkedett meg ezzel a renddel, és az itteni szerzetesek hatására döntött úgy, hogy a pálosok közé lép. A pálos rend a tehetséges fiatal szerzetest nagyszombati tanulmányai után 1636-ban Rómába küldte, ahol a Collegium Germanicum Hungaricum növendékeként a jezsuiták híres kollégiumában, a Collegium Romanumban tanult - a korabeli Európában egy katolikus pap nem is kaphatott volna ennél magasabb szintű képzést. Az, hogy egy szerzetes ebben a pápai kollégiumban tanulhat, a kortársak számára meglepőnek tűnhetett. A szerzeteseket ugyanis saját rendi főiskoláikon, a világi papságtól elkülönülve képezték. A Collegium Germanicum Hungaricum pedig — akárcsak a többi pápai szeminárium — a világi papság elitjének képzője volt, nem fogadott szerzeteseket, sőt a növendékeinek arra is fogadalmat kellett tenniük, hogy később legalább három évig nem lépnek be valamely szerzetesrendbe. Ez alól azonban éppen a pálos rend kivételt jelentett, ugyanis a magyar kollégiumot megalapító XIJJ. Gergely pápa elvette a pálosoknak a Santo Stefano Rotondo templom melletti hospitiumát és ennek a kollégiumnak adta, kárpótlásul pedig az új kollégiumban biztosított néhány helyet a pálos rend számára is.

7 (A pálosok új római hospitiumának megalapítása azután Vanoviczi életének egyik legfontosabb feladata és legnagyobb sikere lett.)

8 7 SÁRKÖZY PÉTER: "Roma est patria omnium fuitque". Bp., 2001. 5-30. K A Collegium Germanicum Hungaricum külső kutatók számára is nyitott, ám csak körülményesen használható levéltárában nem kutattam. A kollégium növendékeként Véghseő Tamás a római Gregoriana pápai