Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.

18 Közlemények maskodási ügyek, királyi adományok contradictiói, az exemptionáltak, transmissionális perek, megújított perek, a locumtenens által vezetett személynöki szék elé (sedes personalitia) a tárnoki széktől vagy a városoktól közvetlenül fellebbezett perek."

79 A felsoroltak közül a hatalmaskodás igen gyakran a becsületbíróság előtt tárgyalt ügyekben is szerepelt, (Székely Miklós tette tulajdonképpen hatalmaskodásként is felfogható) ha nem is mindig a pert közvetlen kiváltó okként, míg a csak becsületsértést szűkebb — főként verbális — értelemben tartalmazó perek meglehetősen ritkák lehettek. A személynök a curia militaris eljárásával kapcsolatos szerepe igazolható I. Ferdinánd kormányzatában is. 1528. szeptember 16-án Révay Ferenc személynök saját birtokán, Szklabonyán

80 kelt levelében a kiállítás időpontjában az országon kívül tartózkodó I. Ferdinánd király

81 nevében idézi a király elé Erdődy Benedeket Justh Menyhért elleni becsületügyében. Ugyancsak ő jár el a Justh Menyhért és Szluch Márton között 1528. október 2-án Szklabonyán született megegyezéskor, jóllehet az egyezség tárgyát szolgáltató kisebb hatalmaskodásban ő, míg a becsületügyben az országbíró ítélkezett. Révay Ferenc már személynöki tiszte betöltése előtt alapos hivatali, igazságszolgáltatási gyakorlattal rendelkezett, lévén Báthory István nádor titkára (1519-1526), majd ítélőmestere, Turóc megyéhez való kötődését mi sem jelzi jobban, minthogy annak ispánja lett (1532-1553).

82 1528. július 31-én Justh Menyhért becsületügyében Justh Boldizsár és Sluch Márton ellen az országbíró, Thurzó Elek ítél „akinek köteles szolgálatából kifolyólag, mindenekelőtt a király távollétében, a becsületet érintő ügyeket eldönteni joga van",

83 miként azt a curia militaris szabályzataival összhangban a király, I. Ferdinánd 1528. VII: 10-én kelt idézőlevele is megállapítja, az országbíró, a szintén komoly államigazgatási tapasztalattal bíró betlenfalvi Thurzó Elek

84 színe elé (coram fidele nostro magnifico comite Alexio Thwrzo de Bethlenffalwa iudice curiae nostrae) idézve. Az 1528. szeptember 16-án Szklabonyán az ekkor távollévő I.Ferdinánd nevében kelt, valójában Révay Ferenc személynök által kiadott idézés becsületet érintő ügyben (ratione certum negotiorum factum honoris concernentium) a curia militaris szokásának megfelelően 15 napra beidézi a királyi kúriába a királyi felség színe elé, ahol az Isten vezetésével majd akkor éppen tartózkodik (ubicunque tunc Deo duce 79 SZILÁGYI LÓRÁND: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban. 1458-1526. Turul, (1930) 78. 80 Szklabonya birtokosa ekkor Révai Ferenc személynök. 1527. november 3. Székesfehérvár. MOL A 57 Kancelláriai Levéltár. A szekció. Libri Regii. I. 70-71. Királyi Könyvek. 1527-1647. CD-ROM. Készítették: VISSI ZSUZSANNA-TROSTOVSZKY GABRIELLA-NÉMETH ISTVÁN-KIS PÉTER. Bp., 2000. 81 1528. március 7. I. Ferdinánd távolléte idejére Báthory István nádort helytartóul nevezi ki. Magyarország történeti kronológiája I-IV. Fószerk.: BENDA KÁLMÁN. Bp., 1982. II. 363. 82 Révai Ferenc (1489-1553. november 1. Pozsony.) Báthory István nádor híve, jegyzője, titkára (1519— 1526), majd ítélőmestere, majd I. Ferdinánd király személynöke (1527-1542), Turóc megye ispánja (15321553), nádori helytartó (1542-1553). BETHLEN R: i. m. 62. 208. 83 „quae scilicet ex debito sui officii praesertim in hac absentia causas factum honoris concernentes adiudicandas habét facultatem". 84 Thurzó Elek, bethlenfalvi (1490. k.-1543. január 25.) II. Lajos diplomatája, királyi titkár (1519-1521), kamarás, (cubicularius regius 1520), tanácsos (1520-1526), fókamarás (1521-1524), kincstartó (1522— 1523, körmöci kamaragróf (1525.1-június 1526. május-augusztus) Mária királyné különleges familiárisa, 1525-1526, II. Lajos, majd I. Ferdinánd tárnokmestere, (1523-1527) országbírája (1527-1543), Szepes vármegyei ispánja (1531-1543), helytartója (1532-1543), Pest-Pilis-Solt vármegyei ispánja (1532-1543) valamint Trencsén vármegye ispánja (-1543) BETHLEN F: i. m. 212.