Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Sunkó Attila: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben / 3–64. o.

Sunkó Attila: A Curia Militaris működésének nyomai... 17 magister curiae kezében volt. Az országbíró comes címe nem jelentette egyben a becsületbíróság vezetését.

75 A kis számú adatból az tűnik ki, hogy a középkorban a bíróság vezetésében az országbíró és az udvarmester volt illetékes.

76 Lényeges — bár lehet hogy csak kényszerszülte, ezért átmeneti — változás állott be a Mohácsot követő időszakban. A becsületbírósági ítélkezésre vonatkozó, János király által kiadott idézőlevelek keletkezésének időpontjában (1527. június 7., 1527. június 19. 1527. július 29. Buda) a Szapolyai kormányzat korántsem nevezhető teljesnek. Fontos kormányzati tisztségek — nádor, országbíró, pozsonyi ispán, és udvari étekfogó-, lovász-, pohárnok-, és kamarásmester — maradtak betöltetlenül. A curia militaris vezetése szempontjából is fontos tisztség, az országbíró, sem volt betöltve, sőt annak irodája sem működött. 1527. augusztus 9-én azonban már Pestyényi Gergelyt találjuk ebben a tisztségben, aki ezt megelőzően — 1527. június 6-ától valószínűleg Smyl Kwna de Kwnstadt-al együtt — az udvarmester címét viseli, és 1527. június 7-én is még udvarmesterként kap adományt. így érthető, hogy amikor Ládonyi Miklós ügyét a király a curia militaris elé utalta, Kaszás Miklóst „felségünk színe elé'' idézte, a budai káptalan jelentése a személynöknek (personalis presentia) van címezve.

77 A második ügyben a leleszi konvent jelentése az uralkodónak szól, ez is csak kevéssel az országbírói tisztség betöltésére vonatkozó adat (1527. augusztus 9.) után 1527. augusztus 12-én keletkezett, szintúgy a felség király színe elé idézve.

78 Hasonlóképpen jár el az uralkodó, amikor 1527. június 19-én Zabláthy Györgyöt és Justh Boldizsárt testvére, Justh Menyhért kérésére színe elé idézi. Tovább nehezíti az illetékesség pontos megállapítását az a tény, hogy Ládonyi Miklós becsületbeli ügyében az alperes Kaszás Miklós óbudai polgár, és elképzelhető, hogy a személynök vezette bírói fórum elé idézését ezen jogállás (is) befolyásolta. Mindkét per zajlásának idején működött az országbíró mellett a curia militaris vezetésével megbízható tisztségviselő, az udvarmester, úgy tűnik ennek ellenére sem ő vesz részt a bíráskodásban. A személynök igazságszolgáltatási hatásköre a Mohács előtti kancelláriai reformfolyamat egyik eredménye. A speciális és főleg a personalis praesentia a „legelőkelőbb" bíróság, mivel ott gyakran a király is jelen van a királyi tanács tagjai pedig állandóan jelen vannak, nyolcadok idején választott köznemesekkel (electi nobiles). A jogkörökben bekövetkezett szakosodás következtében —jóllehet az 1486. évi törvény értelmében a nagybírák minden ügyben ítélhettek — a personalis praesentia hatásköre jól meghatározható: „nagyobb hatalJ.: i. m. 486. KUMOROVITZ L. BERNÁTH: Magyar nyelvű becsületbírósági ítélet 1516-ból. Magyar Nyelv, 52. (1956) 368. Quadripartitum, i. m. III. rész 9. cím. Távollétében a király a becsületügyi bíráskodást másra, a Corpus Juris Hungarici szerint elsőként a királyi helytartóra bízza. DEGRE A.: A Négyeskönyv perjogi, i. m. 51-52. 29. lábjegyzet. 75 „Hajnikkal szemben az is feltételezhető, hogy az országbírók 1324-ig viselt „magister" címe jelezte azt, hogy addig egyben az udvarmesteri tisztséget is betöltötték." BERTÉNYI L: i. m. 47. 76 A nagybírák: bármely ügyben bíráskodhatnak. Ilyenek a nádor, országbíró, főkancellár, XV. sz. elején a tárnokmester is, az 1486. LXVIII. szerint a nagybírák sorrendje: nádor, országbíró, titkos kancellár, ha nincs jelen helyettese a személynök. A királyi kúrián kívül bíráskodnak a király megbízásából, és az ő ítélőszéküktől még a királyi kúriához lehetett fordulni: tárnokmester, erdélyi vajda, bánok, megjelenhetnek a királyi kúriában, de csak akkor kötelesek erre, ha meghívják őket. Az 1486. évi LXVIII. és az 1492. évi XLII. te. szerint ide sorolja a törvény a nagy senechalt, aki magister curiae és egyben főajtónállómester is. „az udvari élet terén és különösen az ú. n. curia militarisnál fejtett ki bírói hatóságot." HAJNIK I.: i. m. 47. 77 BARTA GÁBOR: Konszolidációs kísérlet 1526 után. Századok, 111. (1977). 4. sz. 638-639., 655. 78 L. melléklet.