Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Csapó Mária: Az üzemek államosítása a Könnyűipari Minisztérium iratainak tükrében, 1949–1952 / 161–185. o.

176 Közlemények és főleg a győri Richards Richárd gyár részére végzett bérmunkát. 1937-ben az olaszok a gyárat eladták a hódmezővásárhelyi Kokron cégnek. Az új tulajdonos a gyárat fésusfonodává fejlesztette fel és festőüzemet is létesített. 1944 végén a Kokron család nyugatra szökött. így a gyár 1945-ben az Elhagyott Javak Kormánybiztossága kezelésébe került, mely 1946-ban újból megindította saját kezelésben az üzemet. A forint bevezetésekor a Kormánybiztosság 800.000 forintos fizetési zavarba került és ennek hatására a Kormány bérbe adta az üzemet egy konzorciumnak, amelynek tagjai voltak: Dunavölgyi Bank és Kereskedelmi Rt 33 1/3% Általános Kereskedelmi és Ipari Rt. 33 1/3% Gönczy Ferenc mérnök 33 1/3% A Konzorcium Kis tárcsái Fésűsfonógyár Rt. Üzemét Bérlő Kft. cég alatt 1947. január 7-én vette üzemeltetésbe a gyárat. A vállalat tevékenységének bázisa külföldi megrendelők részére végzett bérmunka volt. Mivel a megrendelők a bért tiszta gyapjú anyagban fizették, a vállalat tekintélyes anyagmennyiséghez jutott. 60.000 Frt. törzstőke mellett az 1947-48. évi egyesített mérlegeredmény 6.839.000 Frt. volt. 1948. in. 26-án a Kft állami tulajdonba került.

61 A jogi helyzet tisztázatlansága miatt azonban 1949. május 12-ig az állami tulajdonba került vállalat a még magántulajdonban lévő Rt. vagyonát és termelőeszközeit használta. Az Iparügyi Minisztérium végre a fenti napon a Rt-t is állami tulajdonba vette

62 és ezzel a kettősség megszűnt. Mai cégszövegét a vállalat 1950. december 6-a óta használja. Kőszegi Textilművek, Kőszeg A vállalat mai formájában 1954. április 1-én alakult ki a Kőszegi Nemez és Posztógyár és a Kőszegi Ágyterítőgyár egyesítése folytán. Az alábbiakban, mivel a vállalat több kisebb üzem előzetes összeolvasztása útján alakult, a könnyebb érthetőség kedvéért külön a Nemez és Posztógyár és külön az Ágyterítőgyár vonatkozásában tárgyalom a vállalat történetét. Kőszegi Nemez és Posztógyár Az üzem két telepen működött: Posztógyár (alsó telep) és Nemezgyár (felső telep) A Posztógyár jelenlegi épülete helyén 1906-ban [egy] belga érdekeltség csipkegyárat létesített. Ez a gyár fokozatos csökkenéssel 1914-ig volt üzemben. Az I. világháború alatt az üzem felszereléseit leszerelték és az épületben hadikórház működött a háború tartama alatt. 1934-ben helyezték ismét üzembe, a részleget, ezúttal már mint posztógyárat az akkori tulajdonosok, a belga Tarbousch tröszt tagjai. A tröszt a vagyonállagot már 1918-ban tulajdonba vette át a belga csipkeérdekeltségtől. Ettől kezdve ez az üzemrész végig egy tulajdonos alatt a Nemezgyárral egyesítve működött tovább. A Nemezgyár alapítása más épületekkel 1830-ra nyúlik vissza. Ekkor alapították a kőszegi iparosok részvénytársasági alapon az üzemet az ottani posztó céh közös kallómalmaiból. 1836-ban azonban a társaság vagyonát vesztette és az üzem beszüntette működését. 1890-ben [az] Eisner Testvérek bécsi cég megvette a területet és a kallómalmoktól kb. 200 méter távolságban, az üzem jelenlegi helyén felépítette a nemezgyárat. 1916-ban megvásá61 Vállalatvezető kirendelése: MK HL, 1948. III. 26. 71. sz. 62 A MK HL közleménye (1949. III. 25. 66. sz.) szerint már korábban megalakult a Kistarcsai Fésűsfonógyár N. V., a Kistarcsai Fésűsfonó [így] Rt. jogutódaként