Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Csapó Mária: Az üzemek államosítása a Könnyűipari Minisztérium iratainak tükrében, 1949–1952 / 161–185. o.

166 Közlemények Sámuel F. és Fiai Rt. 1949. július 28-án lett N. V., majd 1950. július 11-én kettéválasztották és megalakították a Kelenföldi Textilkombinátot, valamint a Goldberger Textilnyomó és Kikészífőgyárat.

16 A vállalatokról leválasztották a kiegészítő tevékenységet folytató részlegeket, és ezeket vagy a minisztériumon belül más iparághoz, vagy más minisztérium irányítása alá helyeztek. Pl. a Tiszasülyi Gőzfűrész és Gőzmalom Rt. részben a Faipari, részben a Malomipari főosztályhoz került. A nyomdák mellett működő könyv-, papír-, írószerkereskedéseket a Belkereskedelmi Minisztérium vette át, csakúgy, mint a faipari üzemek fakereskedéseit, a cukrászipari üzemek cukrászdáit. 1949. decembere előtt a sokrétű tevékenység leginkább a malmokra volt jellemző. Most a malomhoz tartozó fűrésztelep a Faipari főosztályhoz került, ha villanytelepe volt, a Nehézipari Minisztériumhoz, ha terménykereskedése, a Belkereskedelmi Minisztériumhoz. 1949. júliusában 78 nemzeti vállalat volt a minisztérium területén, a többi (államosított, állami kezelésben, állami ellenőrzés alatt lévő) cég még az eredeti formájában — egyéni vállalkozás, részvénytársaság, betéti társaság, korlátozott felelősségű társaság, községi vállalat — működött. A bőr-, gumi- és szőrmeiparban öt nemzeti vállalat volt (és 44 egyéb), a textiliparban 12 (és 130 egyéb), ezen belül a pamutiparban 4, a ruhaiparban 5, a selyemiparban 3. A faiparban, továbbá a papír- és nyomdaiparban már előrehaladottabb volt az átalakulás. A faiparban 23 nemzeti vállalat működött (és 15 egyéb), a papír- és nyomdaiparban 21 (és 21 egyéb). A dohányiparban csak nemzeti vállalat volt, a cukoriparban és a szesziparban 5-5 ilyen vállalat volt.

17 Az átalakulás folyamata 1949. második felében felgyorsult, majd 1950. végére a könnyűipar egészében nemzeti vállalatok váltották fel a korábbi, kapitalista formában működő vállalkozásokat, és egyúttal alaposan lecsökkent a vállalatok száma is.

18 1950. elején az NT határozott a vállalatok új csoportosításáról is. Az „állami gazdálkodás egységeit'' a következő kategóriákba sorolta: A/l - a minisztérium közvetlen irányítása alatt A/2 - az önkormányzat (ill. helyi tanács) közvetlen irányítása alatt A/3 - ipari központ irányítása alatt B/l - a minisztérium irányítása alá rendelt egyesülés irányítása alatt B/2 - önkormányzat (ill. helyi tanács) alá rendelt egyesülés irányítása alatt B/3 - A/l típusú vállalat irányítása alatt A vállalatok átalakításának újabb lépéseként arról rendelkeztek, hogy a vállalatok nevéből el kell hagyni a „nemzeti", „községi" szót, ill. a „nv", „kv" rövidítést, majd a helyi tanácsok irányítása alá rendelték mindazon vállalatokat, amelyek csak helyi szükségleteket elégítettek ki, tevékenységük nem haladta túl egy-egy megye területét, működésüket ered16 Az említett vállalatok alapító határozatai /90/6/1950, 398/20/1950, 570/28/1950. NT határozatok AT HT, 1950. II. 9. 6. sz., VI. 22. 20. sz., IX. 28. 28. sz.) és a Kip. M. iparági főosztályai iratai alapján. 17 MOL XIX-F-7-a 1. d. 8.828/1949. sz. lf! A vállalati mérlegbeszámolók tanúsága szerint az államosított cégek beolvasztása 1950 folyamán befejeződött, de néhány pamutipari vállalkozás esetében csak 1951-ben jelent meg az ezzel kapcsolatos határozat (186/8/1951. NT határozat.: Barcs István-féle kötél- és hálókészítő üzem, Körtvélyessy-féle kender- és sodronykötélüzem, Varga Mihály Kötél- és Hálógyár, Törtely Fülöp Kenderfonó és Szövőgyár)