Levéltári Közlemények, 72. (2001)
Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: A király személye körüli minisztérium, 1867–1914 / 141–159. o.
Somogyi Éva: A király személye körüli minisztérium 143 niszternek, akkor, 1867-ben bizonytalan volt. A magyar miniszterelnök valószínűleg nem akart nagy súlyt adni neki. A március 29-i minisztertanácsban ui. keresztülvitte, hogy a magyar és a ciszlajtán miniszterek közti érintkezést a miniszterelnök és ne a király személye körüli miniszter közvetítse, (fontosnak tartotta, hogy folyamatos információi legyenek a két ország miniszterei közt folyó tárgyalásokról). 9 Azaz félreérthetetlenül arra törekedett, hogy erősítse a maga pozícióját, kiterjessze hatáskörét, mégpedig éppen akkor, amikor megszületett a határozat, hogy a szakminiszterek a Hoflager-miniszteren keresztül érintkezhetnek az uralkodóval. Itt nem a miniszterelnök személyes hatalomféltéséről volt szó, hanem arról, hogy 1867 elején még bizonytalan volt, hogy Ferenc József valóban és véglegesen elkötelezte-e magát az alkotmányos kormányzás mellett, még félő volt, hogy a minister á latere — mint az udvari kancellár valamifajta utóda —, királyi segédlettel bizonyos ellensúlyt képvisel majd a pesti felelős kormánnyal szemben. 10 A minisztertanácsi jegyzőkönyv egy ártatlannak tűnő szöveghelye árulkodik arról, hogy a magyar kormányférfiak milyen funkciót gondoltak a felség személye körüli miniszternek. Arról tárgyaltak, hogy bár a két ország szakminiszterei között a miniszterelnök közvetít, mégis előfordulhat, hogy szóbeli felvilágosításra, esetleg sürgetésre lesz szükség, ilyen esetekben „az ő Felsége oldala melletti miniszter fogja... a bécsi minisztériumnál mindazt teljesíteni, ami más államok közti viszonylatokban a követség feladataihoz tartozik." A mondat utolsó részét utólag törölték, s az úgy alakult: „az ő Felsége oldala melletti miniszter fogja... a bécsi minisztériumnál mindazt teljesíteni, ami e célra szükségesnek mutatkoznék." A korrigált szövegrész nemcsak arról tanúskodik, hogy a bécsi magyar miniszternek a közvetítésben leginkább technikai feladatot szántak, hanem arról is, hogy a minisztérium restitúciójakor nem volt helyénvaló megvallani: feladata nem lesz több, mint egy külországbeli diplomáciai megbízotté. 1867 tavaszán a két kormány közti érintkezésről tárgyaltak, az osztrák, meg a magyar kormány kapcsolatáról. Akkor a szűkebb Ausztriában (Ciszlajtániában) egy sajátos interregnum volt, még nem jött létre a birodalmi (azaz közös) kormánytól különálló ciszlajtán minisztérium. Márpedig azok az ügyek, amelyeket már 1848-ban is közös érdekűnek tekintettek, s amelyekre a felség személye körüli miniszternek valójában befolyást kellett gyakorolnia 1867 után a közös miniszterek és a közös minisztertanács hatáskörébe kerültek. Hogy ezek a közös minisztériumok miként szerveződnek majd, a közös minisztertanácsnak kik lesznek tagjai és mi lesz a hatásköre, az 1867 tavaszán és még jó ideig bizonytalan maradt. 11 1867-ben ugyan Andrássy kijelenti, magától értetődik, hogy a király személye melletti miniszter részt vesz a közös minisztertanácson, 12 és rábukkantunk egy 1867 táján keletkezett hatásköri leírásra, amely szerint „A Felség személye körüli miniszter mindazon ügyekben, amelyek a magyar korona országait és a birodalom többi országait közösen érdeklik, a magyar minisztériumot képviseli. Ennél fogva a központi hatóságok oly bizottmányi tanács9 „... von allén, zwischen den beiderseitigen Ministerien verhandelten Angelegenheiten fortwáhrend Kenntnis erhalte." MOL K-27, 5/1867 10 V. ö. GEORGE BÁRÁNY: Ungarns Verwaltung: 1848-1918. Die Habsburgermonarchie 1848-1918. Hg. VON WANDRUSZKA, ADAM und URBAN1TSCH, PÉTER II: Verwaltung und Rechtswesen. Wien, 1975. 398^-00. Bárány a király ilyenfajta ambícióinak bizonyítékát látja abban, hogy Andrássy közvetítő szerepét túl nehézkesnek találja, míg ilyen aggodalmai a király személye körüli miniszterrel kapcsolatban nincsenek. 11 SOMOGYI ÉVA: Kormányzati rendszer a dualista Habsburg Monarchiában. A közös minisztertanács 1867-1906. Bp. 1996. 55-73. 12 1867. március 29-i minisztertanács, MOL K-27, 5/1867.