Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: A király személye körüli minisztérium, 1867–1914 / 141–159. o.

144 Közlemények kozásaiban, melyek közös ügyekre vonatkoznak, az illető miniszterekkeli előleges értekezés után részt vesz és az utóbbiakat az ily tárgyalások eredményeiről haladéktalanul értesíti."

13 Ám érdekes módon erre a leírásra évtizedeken át senki sem hivatkozott és semmi nyoma nincsen annak, hogy a 67-ben született elgondolás a gyakorlatba átment volna. A közös ügyekben való közvetítés a kiegyezés után a közös minisztériumok feladata lett, ott fokozatosan kiépültek a magyar referenciák, meghívtak magas rangú magyar tisztviselőket, magyar osztályfőnököket, akik aztán olyan típusú feladatokat kaptak, mint 1848-ban a király személye körüli miniszter.

14 A közösügyes rendszer kialakulásakor azonban korántsem volt ennyire evidens, hogy a Hoflager-minisztérium létalapja nem a feladata, a tevékenysége lesz, hanem a „legális alaphoz", a jogfolytonossághoz való ragaszkodás. Egyszerűen tisztázatlan volt a helyzete. E bizonytalanságot jól illusztrálja a következő, önmagában jelentéktelen történet: 1868 elején, az első delegációs ülés idején, amikor a közös pénzügyminisztériumban még nem volt megfelelő rangú magyar tisztviselő, aki a közös pénzügyminisztert képviselhette volna a magyar delegációban, Franz Becke báró közös pénzügyminiszter a király személye körüli miniszter segítségét kérte, bocsássa egyik munkatársát a rendelkezésére. Festetics György gróf valószínűleg nem érezte a dolog közjogi veszélyét. Minisztériuma ott volt Bécsben, a delegáció ott ülésezett az ő hivatala termeiben nem látott kivetnivalót abban, hogy Barthos Jánost, a vezetésére bízott minisztérium tanácsosát kölcsönadja Beckének, hogy ő tolmácsolja (a szó szoros értelmében is) a közös pénzügyminiszter nézeteit a magyar delegációban.

15 A baloldal azonban, amely amúgy is ellenszenvvel figyelte a delegáció munkáját, nagyhangú támadást intézett Festetics ellen; jogfeladással vádolta, meg azzal, hogy Barthost „idegen hatóság" képviseletére kényszeríti. Barthos gyorsan beteget jelentett, ám ettől a király személye körüli miniszter helye a közös ügyek közvetítésében nem tisztázódott.

16 Hatáskör és feladat persze nem azonos fogalmak. Senki számára nem kétséges, hogy fontos, hogy Bécsben magyar miniszter legyen, hogy magyar miniszter legyen ott, ahol a dolgok eldőlnek: az udvar közelében, a diplomácia székhelyén, s ott, ahol a közös minisztertanács székel. Ezt így gondolták 48-ban és a kiegyezés utáni években hasonlóképpen. Hogy ennek a bécsi magyar miniszternek mi lesz a titulusa, az alig is volt érdekes. Amikor 1869-ben Becke közös pénzügyminiszter megbetegedett, felmerült, hogy magyart hívjanak a helyébe.

17 „Nem szabad lekicsinyleni a pénzügyi tárcát."... ha közös pénzügyminisztérium reszortbeli jelentősége nem túl nagy is, mégis „a közös Cabinet tagjává tészen, mely, mint harmadik votum és mint a korona közelében lévő tanácsos nagy befolyással lehet minden állami ügyre."

18 Állítólag Lónyaynak magának voltak olyan elgondolásai, hogy Festeticsből kellene közös pénzügyminisztert csinálni és a Hoflager-minisztériumot akkor meg is lehetne szüntetni.

19 A közös pénzügyminisztert olyan személyiségnek képzelték, amilyennek majd 13 Az iratot, másolatban, egy 1894. évi akta mellékleteként találtuk. MOL K-26, 392/1894. 14 SOMOGYI É: Kormányzati rendszer, i. m. 40-52. 15 Festetics György Andrássy Gyula miniszterelnöknek 1868. február 19. MOL K-26, 242/1868. 16 Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. Bev.: WLASSICS GYULA. Kiad.: CSENGERY LÓRÁNT. Bp., 1928., 244. 17 SOMOGYI É.: Kormányzati rendszer, i. m. 51-52. 18 Weninger Vince közös pénzügyminisztériumi osztályfőnök Lónyay Menyhért magyar pénzügyminiszterhez 1870. január 16. uo. 19 Weninger Csengeryhez 1869. október 29. CSENGERY A: i. m. 540