Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Somogyi Éva: A király személye körüli minisztérium, 1867–1914 / 141–159. o.

142 Közlemények Maga a miniszter, Esterházy Pál herceg kérte kollégái állásfoglalását, s a minisztertanács úgy értelmezte az érintett szakaszt, „hogy minden viszonyok Magyarország és az Örökös tartományok, s minden kölcsönös érintkezés a magyar és az ausztriai minisztérium között kirekesztőleg a külügyminiszter útján és az ő eszközlése mellett tárgyalandók...".

4 Tehát legalábbis ez az állásfoglalás a két ország érintkezésére szemelte ki a bécsi magyar minisztert, külfunkciót inkább csak közvetve szánt neki, a külügyek befolyásolásának értelmében. A miniszter elnevezése is bizonytalan volt. Hiszen a törvény szövege nem adott nevet neki, azt mondta „folyvást ő Felsége személye körül lesz", s részt vesz, befolyást gyakorol, közreműködik a két országot közösen érdeklő ügyekben. Kétségtelen viszont, hogy az osztrák miniszterek hivatalos átirataikat a „külügyminiszterhez" intézték. Esterházy Pál miniszter pedig első perctől kezdve a „A magyar külügyminiszter pecsété 1848" feliratú pecsétet használta, míg a nádori hivatalban „érintkezési minisztérium" címszóval nyitottak külön lapot az iktatókönyvben a bécsi magyar minisztérium számára.

5 E formális elemeknél persze fontosabb a minisztérium tényleges tevékenysége. A történeti irodalomból jól tudjuk, hogy a külpolitikát valójában nem a király személye körüli miniszter intézte, - amennyiben volt 48-ban önálló magyar külpolitika, azt a kormány egésze csinálta. A király személye körüli miniszternek, aki a miniszterek protokolláris rangsorában közvetlenül a miniszterelnök mögött állt, inkább külképviseleti feladatok jutottak, a pesti klubokban álcázott nagykövetnek tekintették,

6 és Hajnal István is arra a nézetre jutott, hogy Esterházy tényleges szerepe inkább hasonlított valami magyar nagykövetéhez az udvarnál, mint egy külügyminiszteréhez.

7 A bécsi magyar miniszter közvetített az osztrák és magyar kormányok között és főként ott volt Bécsben, a székvárosban, a király személye mellett, s ezt a pozíciót hivatali és társadalmi helyzetéből következően egyaránt jól hasznosíthatta. 2) A király személye körüli miniszter a közösügyes rendszer kiépítésekor 1867-ben, a felelős kormány kinevezését követő hetekben az uralkodó elnöklete alatt tartott minisztertanácsokon próbálták meghatározni a most már megváltozott viszonyok között az egyes minisztériumok hatáskörét. Hogy a megszabás azért lett-e elnagyolt, mert hiányzott hozzá az idő,

8 az akarat, vagy a pontatlanság abból a belátásból eredt, hogy az ilyen dolgokat nem elvi alapokon kell szabályozni, hanem a gyakorlatnak kell kialakítania - aligha dönthető el egyértelműen. A király személye körüli miniszter legalábbis formálisan fontos feladatot kapott: neki kell felterjesztenie a miniszterek felségfolyamodványát, mindazon ügyeket, amelynek eldöntéséhez uralkodói jóváhagyás kell. Tehát valamennyi számottevő ügy átmegy a kezén. Hogy ez a megtisztelő kompetencia tényleges hatalmat ad-e a felség személye körüli mi4 URBÁN ALADÁR: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Bp., 1986. 244-45. 5 HAJNAL ISTVÁN: A Batthyány-kormány külpolitikája. Közös dolgaink. Bp., 1987. 39-41. Az 1848. évi osztrák minisztertanácsokon Esterházyt „Fürst"-ként, vagy „Minister"-ként emlegetik minden közelebbi megjelölés nélkül. Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867. I: Die Ministerien des Revolutionsjahres 1848. Bearbeitet von KLETEÍKA, THOMAS. Wien, 1996. passim. 6 Szécsen Antal gróf így számol be Metternich kancellárnak. Idézi Urbún, Batthyány Lajos miniszterelnöksége, 312-313. 7 HAJNAL L: i. m. 47. 8 Erre utal Andrássy a február 15-i első magyar minisztertanácson. Magyar Országos Levéltár (= MOL) K-27. 1/1867