Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.

136 Közlemények Gaganetz püspök utolsó hivatalos érintkezése a magyar kormánnyal június 13-án történt, amikor — szintén 1848-ból áthúzódó problémaként — azokról a visszaélésekről számolt be, amikor a jobbágyfelszabadítást kimondó törvényre hivatkozva a papságot illető valamennyi tartozás teljesítését megtagadták.

97 „De legnagyobb hálátlanságot és makacsságot tanúsították a felső-szepesi egyházkerületben kebelezett plébániák hívei — írta az eperjesi püspök —, kik azelőtt lelkészeinknek a külső telki állomány míveléséhez tartozó minden munkát megtenni kötelesek valának", azon kívül párbér fejében néhány kereszt árpát és zabot is adtak. Mindezt már 1848-ban is megtagadták, 1849-ben pedig különösen, s Gaganetz kérésére korábban sem Szepes vármegye, sem a minisztérium nem alkalmazott kényszerítő erőt. A püspök ismét leszögezte: „nem kétlem, hogy a státus a legutolsó és legkisebb polgárának sorsáról is gondoskodik", valamint arra hivatkozott, hogy ha mindezért nem kap kárpótlást a papság haladéktalanul, még inkább a bécsi udvar felé fog fordulni. A minisztérium június 25-én kelt válaszában ismét kifejezte készségét a lelkészek fizetésének 300 forintra történő felemelésére, azonban csak akkor, ha az érintett egyházközségek jövedelmének pontos táblázatos összeírása is rendelkezésre áll. Június közepén azonban Eperjesen és környékén már minden közszereplő figyelme a küszöbön álló orosz beavatkozásra irányult. A magyar hadvezetés jelentős létszámhiányát súlyosbították a tábornoki kar nézeteltérései, Eperjesen a lakosság továbbra is súlyos megbízhatatlansága, a fellépő kolerajárvány stb.

98 Végül a magyar sereg fel sem vette a harcot a nyomasztó orosz túlerővel, bár Wysocki utólagos megjegyzése szerint ha 8-10 ezerrel több katonája lett volna, eredményesen hátráltathatta volna az intervenciós sereget és megvédhette volna Eperjest. Dembinski június 20-án, Wysocki 23-án vonult el a városból, akkor, amikor az első orosz alakulatok a másik irányból már belovagoltak Eperjesre.

99 Az eperjesi bevonulásra visszaemlékező orosz katonatisztek ünnepélyes fogadtatásról, a lakosság többségének „őszinte öröméről" számolnak be.

100 Bár ebben kétségtelenül szerepet játszhatott a megszálló hadseregtől való mindenkori félelem, illetve az emlékírók elfogultsága is, öszszességében mégis jellemzőnek kell tekintenünk a polgári lakosság jelentős részének, és a nemzetiségeknek a szabadságharccal kapcsolatos közönyét vagy éppen a magyarok rovására megnyilvánuló békevágyát, illetve a Kossuthék által kibocsátott kiáltványok (például az említett Horváth Mihály-féle imádság, a „keresztes hadjáratra" való felhívás stb.) teljes visszhangtalanságát. S bár június közepén az Eperjes környékéről besorozott újoncok feltűnő kassai bevonulása kapcsán még arról tudósítottak a térségből, hogy a korábban elképzelhetetlen aktivitás Luzsénszky érdeme, aki „eszélyes eljárása" által meg tudta nyerni a „reakció által megmérgezett sárosiakat" — ez inkább csak a magyar propaganda önszuggesztiójának egy kapcsolódó publicisztika: Religio és Nevelés, 1848. II. 37. sz. (szeptember 24.) 303.; 57. sz. (november 9.) 445-447., 58. sz. (november 12.) 454-455.; A martiusi napok s a szepesi clerus nyereményei. Uo., 69. sz. (december 7.), 71. sz. (december 12.) 556-558. stb. 97 MOL H 56. 1849. 5. kf. 604/c. tét. A minisztérium vonatkozó rendelkezésére 1. 89. sz. jegyz. 98 L. minderről pl. KLÖM. XV, i. m. 513., 531., 548. 99 Az eperjesi visszavonulásról, a Lemes melletti ütközetről részletesen: Együtt a szabadságért, 1848-1849. Wysocki tábornok emlékiratai. A magyarországi lengyel légió részvétele az 1848-as szabadságharcban. Szerk: KOVÁCS ISTVÁN-HERMANN RÓBERT. Bp., é. n. [1998] 77-82.; ül.: KLÖM. XV., i. m. 554., 588. stb. Paszkevics tábornok már június 23. körül Eperjesről írt levelet II. Miklós cárnak. SCSERBATOV, ALEKSZANDR PETROVICS: Paszkevics Magyarországon. Bp., 1984. (Bibliotheca Historica) 278. I(X) L. pl. A magyarországi hadjárat, 1849. Orosz szemtanúk a magyar szabadságharcról. Szerk.: KATONA TAMÁS-ROSONCZY ILDIKÓ. Bp., 1988. 235., 279., 522-524. stb.