Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.

Fazekas Csaba: Gaganetz József püspök 1849-ben 137 részét képezte. Eperjes eleste után ugyanis Sárost illetően újra a régi toposzt kellett újrafogalmazni: „A visszavonulás egyszerű oknál fogva ekként okadatolható: Sáros egészen fekete-sárga, nekünk ott tekintélyes barátunk nincs, ők bátorságosabb vidékre vonultak, míg a gaz Hedry és mások a nyomuló ellenség kalauzaiul adták magukat [...]"

101 Gaganetz Józsefet a világosi fegyverletétel után — három püspöktársához hasonlóan — igazoló eljárás alá vonták. Lemhény János fogarasi püspököt már 1848 őszén felfüggesztették, majd 1850-ben végleg lemondatták méltóságáról. Erdélyi Vazullal, Popoviccsal és Gaganetzcel szemben egyaránt fontos vád volt, hogy a magyar kormánnyal hivatalos kapcsolatot tartottak fenn.

102 Ami az eperjesi püspököt illeti, igazolási eljárása minden bizonnyal hasonló lehetett ahhoz, amit a magyar kormánytól kellett elszenvednie korábbi politikai magatartása miatt, és felmentésében nyilván ugyanúgy politikai szempontok játszottak fontos szerepet. (Például egyházmegyéje papságának és görög katolikus lakosságának megnyugtatása stb.) Végül elfogadták — Erdélyi Vazuléhoz hasonló — védekezését, hogy távol állt a forradalom eszméitől, és csak azért hirdette ki a Függetlenségi Nyilatkozatot, mert terrorizálták, javai és élete is veszélyben forgott, a magyarokkal való együttműködése pedig kényszeredettnek volt tekinthető.

103 1849. szeptember 24-én rehabilitálták Popovics püspökkel együtt, Erdélyit egy hónappal korábban.

104 Az egyháziak iránti megtorlást általában véve súlyosbította, hogy a hagyományosan a konzervatív erők szövetségesének számító papságból álltak sokan a szabadságharc oldalára vagy legalábbis tanúsítottak passzív magatartást a cs. kir. hadsereggel szemben.

105 Ugyanakkor a püspöki kar esetében szembetűnő, hogy a megtorlásban mennyire kevéssé érvényesült bizonyos „logika" és mennyire erőteljesen befolyásolták azt a magyarországi új berendezkedésre készülő Habsburg-kormányzat politikai szempontjai. Míg Popovics püspök esetében valóban elmondható, hogy 1849 tavaszán-nyarán is nyíltan kiállt Kossuthék oldalán, nemcsak hangzatos hűségnyilatkozatokkal, hanem a hadseregszervezésben is számottevő eredményekkel,

106 Gaganetz Józsefre ez távolról sem mondható el, mégis mindkettőjüket ugyanakkor rehabilitálták és állították vissza egyházmegyéjük élére. Egyszerűen úgy gondolhatták, hogy Bécs szempontjából hasznosabb a főpapoknak hivatalukban történő meghagyása, mint a személyükkel szembeni megtorlás elrettentő hatása, már csak azért is, mert az újjászerveződő — és újra teljesen „megbízható" — püspöki karba beépülve a görög katolikus püspökök alkalmassá váltak a hatalommal való politikai szövetségre, illetve annak szolgálatára. Emellett szólt a görög katolikus lakosságnak a nemzetiségi kérdés szempontjából történő megnyugtatásának igénye is.

107 101 Közlöny, 1849. 133. sz. (június 16.) 504. ill. 144. sz. (június 29.) 540. 102 L. erről pl.: H 147. (=1848-1849-es vegyes iratok.) 8. dob. 1. cs. sz. n.; Lemhényre 1.: PIRIGYI

I.: Görög katolikusok, i. m. 162. 103 L. erről Viale Prelr nuncius 1849. szeptember 11-i jelentését: LUKACS L.: i. m. 365. l(W HERMANN EGYED: A magyar katolikus papság az osztrák katonai diktatúra és az abszolutizmus idejében. Gödöllő, 1932. 62..; Erdélyire 1. még: ZAKAR P.: "Román és magyar", i. m. 21. 105 Minderről általánosságban: ZAKAR PÉTER: Megtorlás az 1848/49-es magyar hadsereg tábori lelkészei ellen. Egyház, és politika a XIX. századi Magyarországon. Szerk.: HEGEDŰS ANDRÁS-BÁRDOS ISTVÁN. Esztergom, 1999. 93-115.; Uő: Haynau egyházi áldozatai. Aetas, 5. (2000) 1-2. sz. 62-81. 106 L. pl. május 4-én kelt hódolat-nyilatkozatát: Közlöny, 1849. 105. sz. (május 15.) 390.; a magyar kormánnyal illetve kormánybiztosokkal való szoros együttműködésére általában: PIRIGYI I.: Görög katolikus, i. m. 150-155., 158-160. 107 Erre utal például, hogy az említett Osegovich Metéli egy 1849. június 7-i beadványában számított az eperjesi püspök szerepére a térségnek a szabadságharc utáni újjászervezésekor, márpedig ekkor a püspöki székhely még a magyarok ellenőrzése alatt állt. L. RAPANT, D.: 1961., i. m. 125-155., 149. vö. 25. sz. jegyz.