Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.

Fazekas Csaba: Gaganetz József püspök 1849-ben 133 ként általában nem fűzött nagy reményeket a sárosi kormánybiztosnak a korábbi császárpárti személyek (például az említett Hedry Ernő) megnyerésével kapcsolatos terveihez, és a majdani amnesztiát is csak azok számára helyezte kilátásba, akik tettekkel bizonyítják a magyar kormány iránti elkötelezettségüket. „Meg kell nyerni a vezéreket, a papságot, a népnek hiába szórjuk a pénzt." — írta a mozgósítás egyik irányelveként, majd ugyanazokat az egyháziakkal kapcsolatban ugyanazokat az előírásokat fogalmazta meg Luzsénszky számára is, mint Gaganetznek: „A főbb helyekre becsületes, ifjú papokat kell tétetni, a rosszakat elmozdítani. Ha nem javul a nép, a püspök ott egy pillanatig sem maradhat." Kossuth június elején ugyanannak az álláspontnak adott hangot, mint miniszterelnöke, vagyis a papságtól a szabadságharc melletti aktív politikai kiállás gyakorlati megnyilvánulásait várta el: „A pap, ki Windischgrátz parancsait gyáván hirdette, fogja kezébe a Habsburg-muszka elleni keresztes háborúra zászlaját, s vigye a keresztet előre, kinek lelkiismerete mondja, hogy ha nem szegődött is az ellenséghez, de vétkezett a haza ellen gyávaság, hanyagság, tétlenség, megadás által — fogjon fegyvert vagy állítson katonát értéke szerint a haza oltalmára."

82 Kossuthnak a „pap" korábbi politikai magatartásáról adott általános jellemzése egyébként teljes mértékig ráillik az eperjesi püspökre is. Luzsénszky nagy eréllyel fogott hozzá az utasítások végrehajtásához. (Megjegyezzük, az egyháziakkal kapcsolatos „hangulatjavító" intézkedések mellett a kormánybiztos szigorral is próbálta a papok császárpárti mozgolódását megszüntetni, jellemző példa, hogy — talán nem függetlenül Zachar János Chrysostomus említett tevékenységétől — szóba került az eperjesi ferences rendház katonai kórház céljára történő lefoglalása is.

83

) Luzsénszky május 30-án Kossuthnak írt jelentésében közölte például, hogy a szebeni piaristákkal elégedetlen, kettőjüket „magam eleibe rendelvén, igyekeztem felvilágosítani [őket], egyszersmind meg is dorgáltam'' .

84 Az eperjesi püspökről is pontos híradással szolgált, és — Szemerével ellentétben — nagyon is optimistán ítélte meg a várható eredményeket: „Gaganetz püspök ma indult körútjára, igen csalatkoznék, ha ez magát a kormánytól tapasztalt kegyességre nem érdemesítené; minden okom van hinni, hogy abban ügyünk egy apostolt nyer." Ugyanakkor a miniszterelnöknek — bizonyára annak véleménye ismeretében — kételyeit is megfogalmazta, és a katonai toborzás sikerét a püspök missziója mellett inkább a gerilla-alakulatok aktivitásától várta.

85 Június 5-én Gaganetz már útjának eredményességéről adott hírt, és azzal biztatott, hogy megváltozik a térségben az a közvélekedés, miszerint a szabadság forrása valójában a király és nem a magyar kormányzat. Szemere utasításának megfelelően az agitáció fő célját az újoncozás fellendítésében jelölte meg, és azzal biztatott, hogy a hegyekbe menekült fiatal férfiak lassan visszatérnek lakóhelyükre.

86 82 Közlöny, 1849. 121. sz. (június 2.) 453.; KLÖM. XV., i. m. 460. 83 MOL H 2. 1849. 7099. sz. Ez egyébként nem volt egyedülálló jelenség. A szatmári szentszék még áprilisban tiltakozott az ellen, hogy Gergye Gábor alezredes, a helyi honvédmenház parancsnoka rokkant katonák részére nemcsak a papnevelde, hanem a püspöki palota egészét is kisajátította. Kossuth helyt adott a magyar sereget amúgy is feltűnő aktivitással segítő szatmári papság tiltakozásának. MOL H 2. 1849. 6442. sz. (MOL Rlmtár, 3869. sz. tek.) 84 MOL H 2. 1849. 7974. sz. (MOL Filmtár, 3871. sz. tek.); RAPANT D.: 1961., i. m. 104-105. 85 RAPANT D.: 1963., i. m. 58. 86 Kossuthnak június 7-én írt jelentése: MOL H 2. 1849. 7804. sz. (MOL Filmtár, 3873. sz. tek); RAPANT, D.: i. m., 1963. 58.