Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.

132 Közlemények következtében az elfogott lelkészekre,

78 ha megtérnek, nagy szükség leend". Azért voltak — relatíve — jó hírei is a közhangulatról, éppen jelentése napján tartatott Budavár bevételének örömére újra Te Deum az eperjesi templomban,

79 illetve a győzelem nyomán váratlanul lelkes városi ünnepségre is sor került. Szemere május 26-án levelet írt Gaganetz püspöknek, egészen más hangnemben, mint korábban Popovicsnak.

80 Ebből nyilvánvalóan kiderül, hogy a papság mozgósító erejét, a népre gyakorolt hatását Szemere az újoncozás érdekében vélte kiaknázhatónak, és ez a munka Sárosban korábban is csak akadozva folyt, az utóbbi időben pedig „már csapatonként rejtőznek a hegyekben". Ennek megváltozásáért pedig egyértelműen a papságot, különösen Gaganetzet tette felelőssé: „Hogy a papságban rejlik az ok, minden állítja. Hogy attól függ a népszelleme, minden hiszi. Ennélfogva főtisztelendő püspök urat felhívom a legerélyesb, leggyökeresb eljárásra, kijelentvén, hogy Ön művének tekintem ott a jót és a rosszat. És nem tartom szükségesnek az utat kijelelni, melyen járjon; Öné a feladat dicsősége és más következménye is." Ennek aztán némiképp ellentmondva, Szemere nagyon is igyekezett „kijelelni" a püspök feladatait, nehogy az megpróbálja enyhébb intézkedésekkel „letudni" a hazafias kötelességét. Először is leszögezte, hogy egy, magyar ügy melletti pásztorlevél kibocsátásával nem éri be: „Hanem hívassa be a papságot és nyíltan beszéljen velük, és parancsolja meg a hazafiúi kötelesség teljesítését. Ha valaki javíthatlan, mozdíttassék el, kivált a jobb helyről, és tétessék helyébe jobb hazafi." De még a diszpozíciókban való politikai szempont érvényesítésével sem érte be, hanem — mint írta — „reméli, kéri és követeli", hogy Gaganetz azonnal induljon körútra az egyházmegye „főbb és rosszabb helyeire", hogy papjai kíséretében, főpapi személyes jelenlétével nyomatékosítsa a kormány elvárásainak való megfelelést, ossza ki a Függetlenségi Nyilatkozatot, illetve egy, az orosz beavatkozás elleni beszédét. A pontos tudósítások elvárása mellett ismét érdekes módon a püspökre bízta „az eszközök megválasztását", majd utasításait így zárta: „ha sikert e napokban tettekben, a népszellemben nem látok, a kormány kénytelennek érzi magát cselekvésre elhatározni". A hivatalos körülírás alatt egész pontosan Gaganetz elmozdításának kilátásba helyezését értette (ezzel nyilván a püspök is tisztában volt), amint azt Szemere Luzsénszkyhoz írott rövid levelében kétszer is leszögezte: „Ügyeljen Ön reá [ti. Gaganetzre], és ha nem teljesíti, nem [csak] buzgóan, de sikerrel is kötelességét, onnan el fogjuk mozdítani. Menjen a nép közé kereszttel a kezében, és fog hatni, de menjen."

81 Szemere egyéb78 Vö. 64. sz. jegyz. 79 Vö. 29. sz. jegyz. A témáról a katolikus egyháztörténet-írás jellegzetes álláspontja: „[Kossuth és a Szemere-kormány] A katolikus papságot azonban már nem tudta visszanyerni. A parancsokat és rendeleteket elfogadta tőle. »Te Deumot« is tartott a legtöbb templomban a függetlenségi nyilatkozatért, de ez nem a szívek, hanem a szuronyok parancsolta Te Deum volt. A hazafias körmenetekben is nem úgy érezte magát, mintha lelkesen ünnepelné a független Magyarországot, hanem mintha temetésre menne." MESZLÉNYI A.: i. m. 219. Meszlényi ugyanakkor a papság hozzáállásának ilyetén megváltozását elsősorban a kormányzat 1849 áprilisa utáni elvárásaival hozta összefüggésbe, holott Szemere Bertalan és az OHB álláspontja már 1848 őszén is pontosan ugyanaz volt: ki akarták használni a papságnak a lakosságra gyakorolható óriási mozgósító erejét egy népfelkelés kirobbantására, és fel is szólították az egyháziakat, hogy a „tengert bőszült hullámzásba" hozzák. Kossuth Lajos 1848/49-ben. III. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. I. 1848. szeptember-december. Bp., 1952. Szerk.: BARTA ISTVÁN. (Kossuth Lajos összes művei, XIII.) 357-360. 80 MOL H 9. (= Belügyminisztérium. Elnöki iratok.) 1849. 104. sz.; RAPANT, D.: 1961., i. m. 83.; HERMANN R.-PELYACH I.: i. m. 500-501. 81 MOLH9. 1849. ad 104. sz.; RAPANT, D.: 1961., i.m. 82.; HERMANN R.-PELYACH I.:i. m. 501-502.