Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.

124 Közlemények zágrábi püspökkel, Fogarassy Mihály c. püspökkel, Körmöczy Imre kanonokkal stb. — szemben a magyar kormányzat korábban, illetve később is ugyanezt az eljárást folytatta le, nyilván Boronkay ennek analógiájára cselekedett.) Luzsénszky azonban már pár nappal korábban is értesült arról, hogy Gaganetz nem szökött meg, pontosabban már áprilisban vissza is tért székhelyére, így a kormánybiztos abba a kellemetlen helyzetbe került, hogy volt ugyan egy érvényes utasítása a püspök elmozdításáról, most mégis adatokat kellett gyűjtenie a felfüggesztés megalapozottságát illetően. Ráadásul úgy tűnt, Gaganetz hajlandó tudomásul venni a Függetlenségi Nyilatkozattal létrejött új viszonyokat, és személye felhasználható a sárosi közvélemény megváltoztatására irányuló erőfeszítésekben is. Eperjesen május 2-án a Beör Mihály helyettes polgármester (korábbi főbíró) vezette ünnepélyes közgyűlésen felolvasták és megéljenezték a Habsburgok trónfosztásáról szóló országgyűlési határozatot. A megújított városi tanács — nyilván a múlt terheitől való megszabadulás szándékával is — a Függetlenségi Nyilatkozatról így emlékezett meg: „Az ország kormányának, valamint elnökének, kik e szerencsétlen, és már-már az örök elsüllyedés örvényébe besodrott hazát csüggedhetetlen hazafiúi buzgalommal a végenyészettől megmentették, hálás hazafiúi érzelmünkkel párosult ingathatatlan hódolatunkat és rendíthetetlen bizodalmunkat Isten és a világ előtt ezennel ünnepélyesen bevalljuk, a nemzet kormányának színe előtt letesszük és örök zálogul jegyzőkönyvbe iktatjuk." A városból eltávolíttatták a fekete-sárga színeket, a közgyűlési teremből pedig a Habsburg uralkodók képeit. Délután négy órára újabb közgyűlést hívtak össze, és nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a város szlovák ajkú lakosságának terjedelmesen megmagyarázzák az új állapotokat és a magyar kormány szándékait. Ekkor hoztak határozatot arról is, hogy a kormányhoz és az országgyűléshez egy küldöttséget menesztenek, azzal a céllal, hogy „e város felül elszárnyalt hazafiatlanság bűne okait [...] felvilágosítsák". A háromtagú küldöttség elnökének pedig Gaganetz Józsefet választották meg!

42 Vagyis a görög katolikus püspök távolról sem „elhurcolás" eredményeként, hanem székvárosa hivatalos megbízásából indult Debrecenbe, még ha Gaganetznek nyilvánvaló célja is volt, hogy kiküldetését önmaga tisztázására is felhasználja. Megjegyezzük még, hogy az Eperjesen lefolyt díszközgyűlés eseményei kísértetiesen hasonlítottak Kassa város április 27-28-i, szintén a Függetlenségi Nyilatkozat tiszteletére rendezett ünnepélyekhez — nyilván nem függetlenül Luzsénszky személyétől sem. A Habsburg-királyok képei a városházáról itt is „kilöketni határoztattak" (még II. Józsefé is, pedig azt egy képviselő meg akarta tartani), Luzsénszky kormánybiztos szállása előtt pedig fáklyás felvonulást rendeztek, Kossuthot és Beniczkyt éltették, a fiatalság beverte a tüntetően ki nem világított ablakokat stb. Különbségnek tűnik viszont, hogy Eperjessel szemben Kassán nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy — a felekezeti megbékélés demonstrálása céljából is — a város valamennyi templomában hálaadó istentiszteleteket tartsanak. Az egyik Te Deum alkalmával Horváth Imre tokaji káplán tartott beszédet, amelyet nagy siker fogadott, még kinyomtatását is elrendelték. „Ezen magyar ajkú és érzelmű lelkes káplán — úja a korabeli tudósítás — egyike azon igen-igen csekély számú Kassa városi papoknak, kik hazájuk iránt a szuronyok uralmának időszakában is tántoríthatatlan hűséget tanúsítanak", aki „nem hirdette a zsarnokság igéjét".

43 42 Minderről 1.: Közlöny, 1849. 114. sz. (május 25.) 426.; 124. sz. (június 6.) 466-^67. A küldöttség tagja lett még Requinyi István tanácsos és Benczúr József városi polgár. A kormányhoz intézett nyilatkozatot aláírták: a közgyűlésen elnöklő Beör Mihály, továbbá Rosnay János aljegyző, Szepesházy József helyettes főbíró, Requinyi István és Kriebel András tanácsosok és Kertész József képviselő. 43 Közlöny, 1849. 104. sz. (május 13.) 387. 1850-ben Horváth Imre nem szolgált már sem Tokajban, sem máshol az egyházmegyében. Schetnatismus Cassoviensis, i. m. 122.