Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.

122 Közlemények stabilizálta is a környéken a magyar kormány fennhatóságát. A kormánybiztos április 12-i, Eperjesről kelt jelentésében lesújtóan „Augias istállójának" nevezte a várost, és úgy vélte, sok tennivalója lesz a magyar kormány ellenségeinek felkutatásában, a magyarokkal szemben bizalmatlan, vagy épp a császáriak bosszújától tartó lakosság megnyugtatásában.

34 Később, Hidasnémetiről kelt jelentéséből már kiderül, hogy a közvéleménynek a magyar kormánnyal szembeni mélységes bizalmatlanságáért nem kis részben a térség papságát tette felelőssé: „főleg fel leszek akadva a papokkal — ezek közül sok lesz elfogatandó" — írta jellemzően. Luzsénszky ettől kezdve egyszerre megoldandó kérdésként kezelte — az Ocskay püspök 1848 szeptemberi halála óta Kőnig János helynök által irányított — kassai római, illetve az eperjesi görög katolikus püspökségek papjainak ellenőrzését, lojalitásuk biztosítását, illetve a császáriak mellett agitálok megbüntetését.

35 Mint a későbbiekből is kiderül, illetve rövid kitérőként megjegyezzük, hogy az 1848-49. évi szabadságharcban szembenálló hadseregek és polgári hatóságok egyaránt nagyon komolyan kívántak támaszkodni a papságnak a lakosság tájékoztatásával, illetve mozgósításával kapcsolatos szerepére, néha túl nagy jelentőséget is tulajdonítva a szószékből elhangzó politikai megnyilatkozások hatásának. Április végén egyébként Luzsénszky nagy eréllyel kezdett hozzá a császárpárti papok felkutatásához és letartóztatásához, lecsapott például az említett Krasznyánszkyra, a „sárosi zavaroknak egyik fő tényezőjére, aki nem átalkodott a bizottmányi ülésben az 1848-i törvények és azok szerzői ellen kikelni".

36 Luzsénszkynek az erről beszámoló, április 29-én kelt leveléből az is kiderül, hogy egy esetben azért a bevonuló magyar csapatok túl is lőttek a célon, éppen a görög katolikus püspökség vonatkozásában: elfogták ugyanis Duchnovits Sándor kanonokot, „aki ellen semmi vád nem adatott be, és aki talán az egész eperjesi klérus között a legjobb érzelmű és aki a legjobb gondolkozású eperjesiektől nem gyanúsíttatik, és aki, míg a templomban volt, házánál meg is raboltatott''. A kormánybiztosra nézve kellemetlen incidenst nemcsak azzal igyekezett feledtetni, hogy azonnal szabadlábra helyezte Duchnovitsot, hanem felszólította Jerzy Bulharyn honvéd ezredest is, hogy legközelebb papok letartóztatása előtt a katonai szervek kérjék ki az ő véleményét is. Gaganetz püspök — Dienes Sándor eperjesi apátplébánossal együtt — Schlik hadseregével együtt elmenekült a városból, amelyet nemcsak a magyar kormánybiztos, hanem a közvélemény szintén a papság amúgy is meglévő császárpártiságának kirívó példájaként tartott számon.

37 Szökésük „nem kis gondot" okozott a Sáros megyei közéletet a hónap második felében újjászervezni akaró Luzsénszky kormánybiztosnak, aki április 25-i jelen34 A tót nemzetiségi, i. m. II. 498. 35 A tót nemzetiségi i. m. II. 500-501. Kőnig János, kassai püspöki helynök igyekezett is köszönetét kifejezni a kormánybiztosnak, amiért kíméletesen bánik a papsággal. Luzsénszky kérdése a Gaganetzcel kapcsolatos intézkedésekre: MOL H 2. 1849. 6231. sz. (MOL Filmtár, 3869. sz. tek.) Luzsénszky csalódása azért is volt jelentős a római katolikus papságban, mert február közepén a kassai káptalanról még pozitív véleményt alkotott. MESZLÉNYI ANTAL: A magyar kaiholikus egyház és az állam 1848/49-ben. Bp., 1928. (Szent István könyvek, 58.) 204. 36 MOL H 2. 1849. 6411. sz. Vö. 30., 64. sz. jegyz. 37 A tót nemzetiségi, i. m. I. 547. (Gaganetzet tévesen görögkeleti püspöknek nevezte, bár ebbe a hibába a kortárs Boronkay kormánybiztos is beleesett. L. 24. sz. jegyz. Más alkalommal Steier egy eperjesi ferences szerzetest — a többször említett Zachart — nevezett görögkeletinek. A vonatkozó szakirodalomban egyébként is sok a pontatlanság: Steier Lajos az eperjesi római katolikus papot, Dienes Sándort pedig Dienes József városi tanácsossal keverte össze. A tót nemzetiségi, i. m. I. 293., 547. Esetében hasonló elírás: RAPANT, D.: 1858-61., i. m. 382., görög lelkésznek nevezte: KLÖM. XV., i. m. 908. stb. Vö. Schemaismus Cassoviensis, i. m. 63.)