Levéltári Közlemények, 72. (2001)

Levéltári Közlemények, 72. (2001) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Fazekas Csaba: Gaganetz József eperjesi görög katolikus püspök 1849-ben / 115–139. o.

120 Közlemények kormány és az országgyűlés Debrecenbe való átköltözése azt a meggyőződést erősíthette a püspökben, hogy a cs.kir. hadsereg hamarosan győzedelmeskedik a szabadságharc felett. Később a magyar tisztviselők Gaganetzcel szembeni intézkedéseinek egyik alapja lett, hogy Boronkay Albert Zemplén megyei kormánybiztosnak a kezébe került az eperjesi püspök egyik március 24-én a laborci alesperességhez intézett pásztorlevele, amelyben a „törvényes" magyar uralkodó, Ferenc József iránti hűségre figyelmeztetett és elrendelte az érte való imádkozást.

24 A körlevélben foglalt álláspontot a püspök nyilván más egyházközségek vonatkozásában és korábban is képviselte, továbbá nem véletlen, hogy egy 1849 márciusi osztrák minisztertanácsi előterjesztés a szlovák nemzetiségi kérdés megoldásában a „megbízható" közéleti személyiségek koordinálására többek között Gaganetzet szemelte ki.

25 A Gaganetz püspök számára oly sok fordulatot hozó 1849-es esztendő így abban a reményben kezdődött, hogy egyházának céljait inkább a bécsi udvartól és nem a liberális magyar kormánytól remélheti. Az Eperjesről 1849 első hónapjaiban érkező hírek megerősítették, hogy „mint notórius pecsovics város, igen rossz hírben állott", a városi tanács állítólag még a Szirmay István sárosi földesúr által felállított császárpárti szabadcsapatot is támogatta, és mint egy kortárs feljegyzése tanúsította, a helyi közvélemény osztrák szimpátiájának spontán megnyilatkozásaival lehetett lépten-nyomon találkozni, azokat nem lehetett csak a Schlik-féle megszállás kényszerének tulajdonítani.

26 Jellemző, hogy Hedry Ernő, Sáros megye császári biztosa 1849 január végén és február elején Windischgrátznek rendkívül pozitív jelentést adott Eperjes — szempontjukból —jó szellemű és megbízható elitjéről.

27 A Guyon Richárd vezette hadosztály február 5-i branyiszkói áttörését követően másnap Görgey be is vonult Eperjesre, és Kossuth is örömmel konstatálta, hogy a város „ki van ragadva az ellenség kezéből".

28 Szempontunkból fontos körülmény, hogy a bujtogatókkal 24 „Ad exemplum receptae per reliquas Hungáriáé dioeceses, praxeos hisce disponitur: ut in canone missae, item in secretis precibus pro vivis orator Augustissimum Imperatorem et Regem Franciscum Josephum, etiam Clementíssimi Illius Antecessor is Ferdinandi mentio fiat; in publice recitare solitis tamen. Exteniis, et orationibus tantum sua majestas Franciscus Josephus commemoretur." („A Magyarország többi egyházmegyéjében bevett gyakorlat példájára itt is elrendeltetik, hogy a mise kánonjában, valamint az élőkért való titkos könyörgésekben a pap tegyen említést a legfelségesebb császárról és királyról, Ferenc Józsefről, s az ő legkegyelmesebb elődjéről, Ferdinándról is; a nyilvánosan elmondani szokott imákban és könyörgésekben azonban csak őfelsége, Ferenc József említtessék meg.") MOL H 62. (= VKM Debreceni iratok.) 1849. ad 619. sz. Mindehhez fontos megjegyezni, hogy — kortárs megfigyelés szerint — Gaganetz híres volt arról, hogy nagyon sokat írt, és körleveleit mindig saját maga fogalmazta. MENDLIK Á.: i. m. 48. Vö. 6. ill. 12. sz. jegyz. 25 A tót nemzetiségi kérdés 1848-49-ben, l-II. Szerk.: STEIER LAJOS. Bp., 1937. II. 357. Az előterjesztést egyébként Osegovich Metéli — egyes reformországgyűléseken Horvátország követe, 1848 végén Ferenc József kinevezésére belügyminiszteri tanácsos — készítette, aki úgy gondolta, hogy mivel a magyarok eljátszották történelmi jogaikat, a nemzetiségeket ki kell vonni befolyásuk alól, a létrehozandó önálló szlovák területet Morvaországhoz, a rutén területet pedig Galíciához kell kapcsolni. A tót nemzetiségi i. m. I. 343., 477. 26 VILLECZ JÁNOS: Egy sárosmegyei honvéd naplója. Villecz Boldizsár 1848/9-i honvéd százados elbeszélése után írta. Eperjes, 1898. 42. 27 A nagybirtokos arisztokrácia, i. m„ 428-434. TÓTH S.: i. m. 30-31.; részletesen: Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes viszszaemlékezései és jelentései az 1848-49-iki szabadságharcról és a tót mozgalomról. S. a. r.: STEIER LAJOS. Bp., 1924. (Fontes. Emlékiratok.) 112.; PUSZTASZERI LÁSZLÓ: Görgey Artúr a szabadságharcban. Bp., 1984. 130-131..; KERESZTES KÁLMÁN: Események január 25.-február 10-éig. A feldunai hadtest visszavonulásának és az 1849. évi tavaszi hadjáratának története. Bp., 1925. 63-99., küln. 82-90.; ill. KLÖM. XIV., i. m. 414., 427., 432. stb.