Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: Magyar revíziós törekvések és a szovjet külpolitika : adalékok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez 1938–1939 fordulóján / 79–92. o.

Seres Attila: Magyar revíziós törekvések és a szovjet külpolitika 39 Mihálkovicsot a csatlakozás lehetséges hatására a kétoldalú kapcsolatokban.

41 Csáky a moszkvai ügyvivőnek írott január 10-i számjeltáviratában kijelentette, hogy a paktum politikai természetű szövetség, de defenzív jellegű, és Magyarország nem kapott meghívást az alapító tagoktól, ami előfeltétele volna a csatlakozásnak.

42 Litvinov Csáky táviratára kifejtett válaszában január 13-án annak a véleményének adott hangot, hogy az Antikomintern-paktum agresszív szándékú politikai szövetség. A Szovjetunió figyelmeztetése Magyarországnak baráti gesztus, és mindenesetre elégedettséggel tölti el, hogy nem kapott meghívást az alapító tagoktól.

43 Miután Csáky berlini útja és nyilatkozata nyilvánosságra került, Litvinov Merekalovnak, a berlini szovjet nagykövetnek írott levelében Magyarország függetlenségének elvesztésére figyelmeztetett: „A paktum alapító tagjai határozottan ellenséges célokat fogalmaztak meg velünk szemben, amelyeket Magyarország nem követ. Csatlakozását következésképpen úgy kell tekinteni, mint kívülről diktált lépést és a magyar kormány külpolitikai függetlenségének elvesztését."

44 Jungerth Moszkvába való visszaérkezése után találkozott Litvinovval, hogy kifejtse a magyar kormány álláspontját az Antikomintern paktumról. Eszerint a csatlakozás csak Magyarország hűségét és barátságát hivatott demonstrálni Németország és Olaszország iránt.

45 1939. február 2-án Litvinov közölte Jungerthtel a szovjet kormány határozatát, amely szerint a budapesti követségét bezárja, és elvárja, hogy Magyarország is visszahívja moszkvai követét. A szovjet kormány felajánlotta, hogy teremtsék meg a kontaktust a két ország között egy harmadik államban az ottani külképviseleteken keresztül.

46 A szovjet államvezetés határozatának megindoklásában igyekezett elfedni döntésének valódi motívumait. Litvinov február l-jén Sztálin számára írt feljegyzésében szükségesnek tartotta megmagyarázni a szovjet közvélemény számára érthetetlennek tűnő lépést: „... természetesen felmerülhet a kérdés, miért támogatjuk teljesen a kapcsolatokat a paktum nagy résztvevőivel és kezdeményezőivel és csak egy gyenge kisállam csatlakozásakor reagálunk. Legcélszerűbb volna Magyarország önállóságának elvesztésével magyarázni ezt a döntést, ezen értelmezés alapján készült el a TASZSZ jelentése is".

47 A diplomáciai missziók megszüntetéséről 1939. február 3-án adták ki a TASZSZ jelentését az Izvesztyijában. A szovjet külpolitikai vezetés azzal indokolta tehát erélyes fellépését, hogy Magyarország könnyen alárendelte magát a kívülről érkező nyomásnak és elvesztette függetlenségét, ezért nincs szükség arra, hogy kvázi egy állam érdekeit két külképviselet biztosítsa Moszkvában. Litvinov a kérdésben tanúsított elszántságát nyomatékosítani kívánta, ezért felszólította a szovjet külügyi vezetést, hogy utasítsa el azokat a moszkvai külképviseleteket, amelyek magyar állampolgárok érdekeinek védelmét szeretnék átvállalni.

48 Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához III. (Magyarország külpolitikája 1938-1939). Szerk.: ÁDÁM MAGDA. Bp., 1970. (= Diplomáciai iratok, III.) 315. Diplomáciai iratok III., i. m.: 325. JIoKyMenmu, XXII., i. m.: 40. fíoKyMeHmbt, XXII., i. m.: 58. A moszkvai magyar követség jelentései 1935-1941,180-184. floxyMeHmu, XXII, i. m.: 95-96. JJoKyMeHmu, XXII, i. m.: 89. RoKyMeHmu, XXII., i. m.: 114.