Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: Magyar revíziós törekvések és a szovjet külpolitika : adalékok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez 1938–1939 fordulóján / 79–92. o.
90 Közlemények A szovjet fél többször kihangsúlyozta, hogy nem a két állam közötti kapcsolatok teljes megszakításáról van szó, hanem a közvetlen diplomáciai viszony felfüggesztéséről. Ezzel Magyarországon is tisztában voltak, az eseményeket mégis de facto aként kezelték. A magyar vezetés nem foglalkozott a kapcsolattartás szovjet fél által javasolt formájának megvitatásával. A szovjet lépés jellegének ismeretére utal a külügyminiszter állandó helyettese, Vörnle János egyik későbbi levele a varsói magyar követhez, amelyben kijelentette, hogy „rendezetlen" a diplomáciai viszony a Szovjetunió és Magyarország között, bár a szovjet kormány 1939 februárjában felajánlotta a kontaktus fenntartását a párizsi, londoni vagy ankarai diplomáciai képviseleteken keresztül. A külügyminiszter-helyettes indoklása szerint Magyarország erre azért nem reagált, mert a magyar követség likvidálása a távolság és anyagi okok miatt elhúzódott. 49 Az eseményekkel kapcsolatban több kérdés is felmerül. Vajon a Szovjetuniót mi motiválta Magyarországgal szembeni erélyes fellépésében, csak az Antikominternpaktumhoz való csatlakozásának híre? Miért nem tette meg ugyanezt a paktum alapító nagyhatalmaival szemben? Miért nem szakította meg a diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal, ha politikai nyomás alá akarta helyezni, s miért ragaszkodott a „közvetlen diplomáciai kapcsolatok felfüggesztése" formulához? A szovjet elhatározás ennek fényében nem bizonyult a diplomáciai eszköztárban szereplő legsúlyosabb lépésnek. A Szovjetunió a müncheni egyezmény megkötése után átértékelte az európai nagyhatalmakhoz fűződő viszonyát. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy megváltozott a mozgástere. Az új külpolitikai koncepció — amely Sztálinnak a XVII. kongresszuson elhangzott beszédével teljesedett ki — a Németországhoz való közeledés lehetőségét fogalmazta meg. A szovjet vezetés azért nem szakította meg a kapcsolatait Németországgal, mert az a „német kártya" elvesztésével lett volna egyenértékű, ami pedig a szovjet állam számára veszélyesnek minősített angol-francia politika malmára hajtotta volna a vizet. 50 A Szovjetunió Magyarország csatlakozási szándékának — amely a magyar politikai vezetés kezdeményezésére történt — bejelentésére egy csatlakozási láncreakció kibontakozásától tartott a Hitler politikai támogatásában érdekelt kelet-európai kisállamok részéről. A szovjet vezetés ezt a folyamatot a német szövetségi rendszer kiépülésének kezdeteként értékelte. 51 A Szovjetunió azért nem szakította meg a diplomáciai viszonyát Magyarországgal, mert ez elsősorban nem ellene irányuló lépés volt, hanem figyelmeztetés a többi kelet- és délkelet-európai kisállam számára, így magában hordozta a két állam közötti kapcsolatok mihamarabbi rendezésének a lehetőségét. 49 1924-ben, a két állam közötti viszony normalizálásáról szóló tárgyalásokon a magyar delegáció szándéka éppen az volt, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló egyezmény parafálása esetén se működjön a másik állam területén diplomáciai misszió, vagyis a két állam vezetése egy harmadik ország területén működő képviseleten keresztül lépjen kontaktusba egymással. Vörnle levelére vonatkozólag: Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához IV. (Magyarország külpolitikája a II. világháború kitörésének időszakában 1939-1940). Szerk.: JUHÁSZ GYULA. Bp., 1962. 360-361. 0 A szovjet lépés politikai motivációiról a nagyhatalmak vonatkozásában: MÁTÉ ISTVÁN: Adalékok a magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok két világháború közötti történetéhez. Clio 1986/2. 284. S1 Az 1921. évi román-lengyel egyezmény megkötése óta minden hasonló kisállami szövetségi rendszer kiépítésére tett kísérlet felerősítette a szovjet politika önvédelmi reflexeit. A szovjet döntés okairól a kisállamok vonatkozásában: JUNGERTH-ARNÓTHY MIHÁLY: Moszkvai napló. Szerk.: SÍPOS PÉTER-SZŰCS LÁSZLÓ. Bp., 1989.35.
