Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: Magyar revíziós törekvések és a szovjet külpolitika : adalékok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez 1938–1939 fordulóján / 79–92. o.

86 Közlemények menyének tartották ... A megszállás tényével szemben nem foglaltak állást (S. A.) és még célzást sem tettek ... arra nézve, hogy ezt igazságtalan vagy erőszakos aktusnak tekintenék. ... Ezzel szemben más a szovjet sajtó magatartása. Ennek irányítása teljesen propagandisztikus célokat szolgál. ... E propagandisztikus koncepcióban, mely a szovjet nagyságok nyilvános beszédeiben is kifejezést nyer (utalás Molotov november 6-i beszédére — S. A.), Csehszlovákia az áldozati bárány szerepét tölti be..."

28 Jungerth észrevételei megalapozottak voltak. Az első bécsi döntést a szovjet kormány a müncheni egyezmény egyenes következményének tartotta, ezért nyilvánosan többször is elítélte. A döntőbírósági egyezmény széles nyilvánosság előtti, gyakorta hangoztatott negatív értékelése azt a célt szolgálta, hogy a közvélemény előtt igazolják a München előtt folytatott politika helyességét. A müncheni konferencia utáni új európai hatalmi konstellációban a Szovjetunióra nézve nem az a tény járhatott hátrányos következményekkel, hogy a Felvidék déli része Magyarországhoz került, hanem a döntőbírósági egyezmény meghozatalának körülményei, amelyek elősegítették Csehszlovákia további feldarabolódását és Hitler további térnyerését. A bécsi konferencián a nagyhatalmak közül csak a tengelyhatalmakat képviselő külügyminiszterek jelentek meg, Anglia és Franciaország nem képviseltette magát. Csehszlovákia és Magyarország területi vitáját tehát Hitler dönthette el, tovább növelve ezáltal befolyását a térségben. A francia és angol kormánynak a magyar kisebbség ügyében kialakított semleges álláspontjával a Szovjetunió már jóval korábban szembesülhetett. Ez világosan kitűnik Jakov Szuricnak, a Szovjetunió párizsi nagykövetének egy táviratából, amelyet 1938. szeptember 22-én küldött el Litvinovnak Georges Bonnet külügyminiszterrel folytatott megbeszéléséről. Ezen Bonnet kijelentette abbéli meggyőződését, hogy Magyarország követeléseivel szemben az angolok nem fognak szembehelyezkedni, és ez a francia álláspontot is meghatározza.

29 A szovjet vezetés Anglia és Franciaország közömbösségében — amely szabad kezet biztosított Hitlernek KeletEurópában — csak a saját helyzetértékelésének helyességét látta igazolni, amely szerint az angol és francia kormány célja a német agresszió keleti irányba terelése. Ennek lehetőségével ezek után a szovjet politika komolyabban számolt, hiszen az első bécsi döntés után valószínűvé vált, hogy Hitler nem mondott le Csehszlovákia teljes bekebelezéséről. Lengyelország és Magyarország állásfoglalása a politikai helyzet bizonytalansága és a két állam földrajzi elhelyezkedése miatt nem volt közömbös a szovjet vezetés számára, amely kedvezően ítélte meg a „horizontális tengely" koncepcióját, és az események további menete szempontjából így vált számára is kulcsfontosságúvá Kárpátalja jövőbeni státusza. A Pravda november 12-i száma az akkori tudósításokhoz képest egy higgadtabb hangvételű értékelő elemzést is közölt Kárpátalja helyzetéről, amely ismét ráirányította a figyelmet a német és magyar fél között a terület hovatartozásának kérdésében kialakult érdekellentétekre. Az elemzés címe is ezt sugallta: „Kárpát-Ukrajna: a fasiszta blokk ellentéteinek tűzfészke". A cikkíró tisztában volt a német tervekkel, melyek szerint Kárpátalja egyrészt az önálló ukrán állam megalapítására irányuló törekvések bázisául szolgált volna, másrészt katonai felvonulási területként egy Szovjetunió 28 A moszkvai magyar követség jelentései 1935-1941, i. m.: 166-167. 29 JfoKyMeHmu, XXL, i. m.: 514.