Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Seres Attila: Magyar revíziós törekvések és a szovjet külpolitika : adalékok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez 1938–1939 fordulóján / 79–92. o.

g4 Közlemények dokumentum értékelése kiemelte, hogy a két állam ugyanazokat a módszereket alkalmazta, amelyekkel a hitleri Németország Csehszlovákia felmorzsolására törekedett. Egyrészt a magyar kisebbséget és annak vezetőjét, Eszterházy Jánost használták fel az állam belső bomlasztásában, másrészt szították a szlovák autonomista törekvéseket. A feljegyzés Magyarország területi igényeit megalapozatlannak tartotta: ,Meg kell jegyezni, hogy Magyarország jelenlegi igényei jelentősen nagyobbak az eredeti követeléseinél (S. A.). Amíg Magyarország követelései teljes támogatást élveznek Olaszország és Lengyelország részéről, Németországban észrevehető tartózkodással viszonyulnak hozzájuk. Ez azzal magyarázható, hogy Németországnak saját érdekei vannak Szlovákia és Kárpátalja vonatkozásában."

19 A feljegyzés a kisebbségi kérdést csak a csehszlovák állam egységének fenntartásában érdekelt szovjet politika szemszögéből vizsgálta. A dokumentum készítője viszont felismerte a Magyarország és Németország között ekkor Kárpátalja kérdésében meglévő érdekellentétet. Az első bécsi döntés kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy a szovjet közvélemény tisztában volt-e a trianoni békeszerződés jellegével? Tudatosult-e benne, hogy a békekötés miatt súlyos nemzeti veszteségek érték Magyarországot? 1939 májusában egy elemzés jelent meg a Párizs környéki békékről és azok következményeiről a Propagangyisztban, az SZKP moszkvai bizottságának hivatalos orgánumában. A cikk jelentős része a trianoni béke közvetlen következményeivel foglalkozik. A szerző elismerte, hogy a békeszerződés jelentősen megcsonkította Magyarország területét, aminek következtében „...nagyszámú tősgyökeres magyar lakosság került a szomszédos államokhoz". A magyar nemzetiségű lakosság egy részének idegen fennhatóság alá kerülését a cikk írója, hasonlóan a szovjet politika Trianon utáni állásfoglalásaihoz, nemcsak a békeszerződés területi rendelkezései következményének tartotta, hanem a magyar Tanácsköztársaság leverésének is, amelyet véleménye szerint a magyar burzsoázia a román és csehszlovák intervenciós csapatok közreműködésével hajtott végre.

20 A cikk a trianoni békéről alkotott, a politikai köztudatban is széles körben elterjedt véleményt fogalmazott meg. A szovjet közvélemény tisztában volt a Magyarországot ért veszteségek tényével, de magát a trianoni békét nemcsak ennek szemszögéből ítélte meg, hiszen mindig az adott külpolitikai vonalvezetés számára szalonképes értelmezések és hírek alapján tájékozódhatott. A magyar tárgyalódelegáció Komáromban a Csehszlovákiától igényelt területek etnikai viszonyait használta fel fő érvként követelései jogosságának alátámasztására. Vajon az etnikai számarányokon alapuló érvek mennyire befolyásolták a szovjet vezetést álláspontja kialakításában? A szovjet lakosság ismerte-e a Felvidék déli sávjához tartozó területek valós etnikai adatait? Jungerth Patyomkinnal folytatott, október 17-i beszélgetésén átnyújtotta a külügyi népbiztoshelyettesnek az 1910. évi népszámlálás statisztikai adatait, amelyek egyértelmű magyar többséget mutattak ki a Magyarország által követelt felvidéki területeken. A magyar követ rámutatott, hogy az 1930. évi csehszlovák népesség-összeírási adatok nem fogadhatóak el az új etnikai határok megállapításánál, mivel a csehszlovák állam az első világháború óta arra törekedett, hogy mes19 A dokumentum keletkezésének pontos dátuma és szerzőjének neve ismeretlen, feltehetőleg a bécsi döntés előtt készült. AVT MID RF, f. 05, op. 18, p. 150, d. 170,1.137. 20 üponazanducm, 1939/9.19-20.