Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.

74 Közlemények mond a nemes hűbéri alávetettségből eredő feladatainak. (11-1055-1056.) A személyes felkelés kötelezettségét tehát az Aranybulla után a nemesség csak részlegesen tekintette teljesítendőnek. A nemességet azonban nemcsak személyes felkelési kötelezettség terhelte. Egyházi és világi főuraknak saját költségükön bandériumokat is kellet állítani és tartani. Eredetük a messze múltba nyúlik, a terminus Lakits szerint Zsigmond óta használatos, létszámukat — amely sokáig nem volt rögzítve — az 1492:20. törvénycikk határozta meg, az 1498:20-22. törvénycikkek pedig felsorolták a bandériumokat. (11-1014.) A kisebb vagyonú, birtokos nemességnek szintén saját költségén, jobbágyportái arányában, portális katonaságot kellett kiállítania. Lakits hangsúlyozza, hogy ez a kötelezettség is régi, szerinte a 11. századra nyúlik vissza (normatívan 1435-ben Zsigmond rendezte: 33 jobbágy után kellett egy katonát kiállítani). A nemesség — láttuk —, fokozatosan a maga javára, szűkítően értelmezte át személyes felkelési kötelességét, de — szintén a javára —, módosulások történtek a banderiális és a portális katonaság kiállításában is: bevont abba más társadalmi rétegeket is. Lakits I. Ferdinánd 1552:3. törvénycikkére hivatkozik, mint amelyik szerinte az első példa volt arra, hogy portális katonákat a jobbágynak is állítania kellett. De más változásokra is sor került a hadügyekben. Különösen a török veszély növekedésével a hagyományos haderőn túl, vagy helyett más csapatokra is szükség volt. Ezek megajánlásában, a tartásukra szolgáló adók megszavazásában — ellentétben a személyes felkeléssel, a banderiális és a portális katonasággal — a rendek illetékesek voltak, s az a téves látszat alakult ki, hogy a hadügyek egésze országgyűlésre tartozik, holott (alkotmányosan) csak azok egy része országgyűlési tárgy. Az, hogy az országgyűlések rendkívüli esetekben subsidiumot ajánlanak meg, nem jelenti azt, hogy a hadügyben általában véve illetékesek lettek volna: „a rendek gyűlésére, azok beleegyezésére csak akkor volt szükség, ha a veszély nagyobb volt annál, hogysem az ab antiquo consueta Insurrectio elháríthatta volna, ha különleges erőfeszítésre, ha subsidiumra, felemelt contributióra volt szükség."

61 — olvassuk. Az ab antiquo consueta Insurrectióról szólva Lakits a személyes és a banderiális felkelésről ír, de korábbi szöveghely szerint a megállapítás a portális katonaságra is vonatkozik (ügye csak akkor országgyűlési tárgy, ha a Zsigmond-korihoz képest létszámemelésről van szó). (H-1074-1075.) Lakits a jogászok és a politikai elemzők azon csoportjába tartozott, amelynek tagjai szerint a 18. századra a nemesség a minimumra redukálta alkotmányos hadi kötelezettségeit, és elfelejtkezett olyan csapatok állításáról, amelyek a királynak felségjogon járnának (bandérium, telekkatonaság). A nemesség saját érdekében, alkotmányellenesen kiforgatta az 1715:8. törvénycikk értelmét is. Rendi álláspont szerint az 1715:8. te. által felállított állandó (rendes) hadsereg a portális katonaság helyébe állt, azaz a portális katonaság kiállításának és tartásának terhe lekerült a nemesség vállairól. Széchényi Ferenc érvelése szerint elképzelhetetlen az, hogy a törvény ne szólt volna a portális katonaságról, ha érvényben hagyta volna azt.

62 Tehát a portális katonaság megszűnt (s a törvénycikk szószerint valóban nem szólt „man nur dann, wann die Gefahr grösser ware, als daB die ab antiquo consueta Insurrectio sie abzutreiben vermögend, wo ungewöhnliche Anstrengung erforderlich, wo es auf Subsidien, erhöhte Contribution zu thun war, nur dann sage ich, fand man eine Versammlung der Standé, und derén Einwilligung fur nöthig." (H-1092.) „In Hinsicht auf die Insurrection müBte Personale, Banderial und Portal-Insurrection, aus den darüber bestehenden Gesetzen, mit Beziehung anderer diplomatischer und historischer Hülfsquellen genau bezeichnet, und von einander geschieden werden; auch ware Alles jenes, was rücksichtlich auf