Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.
Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában 65 Azt, hogy a Habsburgok az 1687:2. te. szerint férfiágon, az 1723:1-2. te. szerint pedig női ágon is örökösei a magyar trónnak, tehát nem választják őket, senki sem vonta kétségbe. Annál vitatottabb volt azonban a király és az ország viszonya, az örökös királyság és/vagy a szabad királyválasztás problémája 1687 előtt, nemkülönben, hogy vajon a trónt (a pragmatica sanctio után női ágon is biztosan) öröklő királynak vannak-e mégis olyan kötelességei, melyek elmulasztása esetén legitimitása — az örökösödési jog ellenére — megkérdőjelezhető? Ami az örökös királyság történetét illeti, Lakits azt állapítja meg, hogy az örökös monarchia ősi: a magyarok már Álmost és Árpádot sem csak személyre szóló érvénnyel választották meg fejedelmüknek, hanem leszármazottaikra is kiterjedt a választás. A nemzet „Álmost (Árpádot) közös fejedelmének választotta meg, nemcsak személyében, hanem személyében minden leszármazottját is: ut quandiu vita duraret tam ipsis, quam etiam posteris suis, semper Ducem haberent de progenie Almi (Arpadi) Ducis volt az első feltétele az ekkor megkötött és ünnepélyes esküvel megpecsételt alapszerződésnek." 39 Az első választással tehát örökletes monarchiát teremtettek (királyi méltóság nélkül). Nem történt változás 1000 után sem: a trón örököseinek a királyság létrejötte után is az Árpád-nemzetség tagjai számítottak. Az örökösödés rendje szerint a „fiú követte az apját, több fiú esetén az elsőszülötté volt az elsőség: az oldalági rokonokat csak akkor hívták meg a trónra, ha az elhunyt királynak nem volt trónképes örököse." Majd egy lényeges megállapítás: „a férfiág kihalása esetén (...) a lányok is trónképesek voltak." (I132-133.) A szerző azt tartja: nincs meggyőző alap annak állítására, hogy az uralkodó család női ága ki lett volna zárva az örökösödésből. Sőt, a történelem inkább bizonyítja, mintsem cáfolná, hogy a lányok már Árpád idején követték az apjukat a hercegségben, ha azok fiú utód hátrahagyása nélkül haltak meg. „Mindeddig még senki nem bizonyította meggyőzően, hogy az uralkodó család lányai és leszármazottai Magyarországon a trőnöröklésből ki lennének zárva, és királyaink kormányzattörténete inkább mellette, mint ellene szól annak. Ha az apák fiú hátrahagyása nélkül haltak meg, a lányok már Árpád korában is követték őket a hercegségben is. Egyértelműen bizonyítva látszik ez abból a példából, amelyet Béla király ismeretlen jegyzője hozott fel. A magyar birodalom nagyjait akkor, amikor a velencei Péter jogellenes trónfosztása után — mivel senki mást nem találtak de regali porogenie in regno — Abát választották királyukká, akinek a felesége István húga volt, valószínűleg az vezette erre a választásra, hogy meg voltak győződve Árpád nőági leszármazottainak trónképességéről." 40 „Sie (a nemzet — P. J.) wáhlte Almus (Árpad) zu ihrem gemeinschaftlichen Fürsten, nicht nur für seine Persohn, sondern auch in dessem Persohn seine ganze Nachkommenschaft: ut quandiu vita duraret tam ipsis, quam etiam posteris suis, semper Ducem haberent de progenie Almi (Arpadi) Ducis[,] war die erste Bedingung des bey dieser Gelegenheit errichteten, und feyerlich beschworrenen Grundvertrags." (1-116.) „Bis itzt hat man noch keinen überzeugenden Grund angeführt, dafi die Töchter der regierenden Familie, und ihre Deszendenten von der Thronfolge in Ungarn schlechterdings ausgeschlofien worden wáren, und die Regierungs-Geschichte unserer Könige zeugt durchaus mehr für, als wider dieselben, daB schon zu Arpads Zeiten die Töchter, wenn ihre Vater ohne einen Sohn zu hinterlassen mit Tod abgiengen, auch im Herzogthume folgten, scheint aus dem Beyspiel das der ungenannte Notar des Königs Béla angeführt hat, nicht undeutlich zu bestáttigen. Selbst die GroBen des Reichs Ungarn, als sie nach der widerrechtlichen Enthronung des Petri Veneti den Aba, welcher die jüngere Schwester des Königs Stephan zur Ehe hatte, zu ihrem König gewáhlt habén, weil sie keinen andern de regali porogenie in regno gerunden habén, sind wahrscheinlich durch die Idee von der Thronfahikeit der weiblichen Descendenten des Arpads überzeugt, zu dieser Wahl verleitet worden." (1-158-159.)
