Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.

66 Közlemények Jóllehet tekintélyes történetírók vélik úgy, hogy III. András halálával a szabad királyválasztás állapota következett be — mondván, hogy az alapszerződésben (vérszerződésben) nem volt szó nőági örökösödésről

41 —, Lakits nem így gondolta. Egyrészt, szerinte nincs bizonyíték arra, hogy nem volt benne, másrészt, a fent kifejtettek alapján, úgy vélte, hogy az Árpád-kor története egyértelműen az örökös királyság és a nőági örökösödés érvényét bizonyítja. Következésképpen: mindaddig, amíg az uralkodó családnak vannak férfi vagy női leszármazottai, a magyaroknak semmi beleszólásuk nem lehet abba, hogy ki legyen a királyuk, nincs szabad királyválasztói joguk. Ha élnek vele, törvényellenesen teszik. (Az Anjouk királyságát sem a választás legitimálta egykor, hanem az, hogy nőágon Károly Róbert Árpád-házi leszármazott volt.) Az 1687. évi és az 1723. évi örökösödést szabályozó törvények éppen ezért nem jelentettek semmilyen változást, megfeleltek a királyság első évszázadaiban érvényes örökösödési rendnek.

42 A magyar király uralmát — amíg a dinasztia ki nem hal — az teszi legitimmé, hogy a trón örökösének született, és nem más.

43 Az azonban, hogy a magyar király legitimitását elégségesen biztosítja az, hogy öröklési joga van a trónra, nem volt sem magától értetődő, sem általánosan elfogadott elv. A rendi politikusok azt vallották, hogy a király hatalma csak akkor teljes, ha koronázási hitlevelet ad ki, megkoronáztatja magát és a hitlevélre a koronázási ceremónia során esküt tesz. Nemcsak a politikusok gondolták így, hanem a legkiválóbb jogi írók is. Hajnóczy szerint a törvényes határidőn belül meg nem koronázott és koronázási esküt nem tett királynak a nemesek nem is tartoznak engedelmességgel, ama szabadságuknál fogva, hogy „csak a törvényesen megkoronázott királynak vannak alávetve."

44 A koronázási aktusnak pedig elengedhetetlen része a hitlevél és a hitlevélre letett eskü. Hajnóczy számára természetesen sem a hitlevél sem az eskü szövege nem volt szent és sérthetetlen. Károsnak tartotta például, hogy a hitlevélben az Aranybulla ellenállási záradékáról való lemondás is benne van, mert úgy vélte, hogy „II. András záradéka minden polgári társadalomban benne rejlő természetes jogot foglal magában, amitől a nemzetet semmiféle egyezménnyel, semmiféle törvénnyel megfosztani nem lehet. Ha a nemzet sohasem állhatna ellen az uralkodó parancsainak, közte és az uralkodó között egyoldalúan 41 „Sie sezten voraus daB in der zwischen Herzog Almus und der Nation in Absicht der Thronfolge eingegangene Vertrag nur dessen mannlicher Nachkommenschaft das Erbrecht zugestanden worden sey, und folgern daraus daB nach Erlöschung des arpadischen Mannesstammes das freie Wahlrecht der Nation natürlich wieder aufleben musté, da sich bis dahin kein anderes Gesetz aufweisen last, wodurch die Fáhikeit [Fahigkeit] zur Thronfolge der königlichen Tochter, und ihrer Abkömmlinge ausdrüklich bestáttiget worden ware." (1-166.) 42 „das unter Leopold I Regierung anerkannte Erstgeburtsrecht ein ursprüngliches Recht der regierenden Familie war, und die unter Kari VI. beliebte Erbfolgs-Ordnung mit der in ersten Jahrhunderten des Königreichs herkömmlichen einerley sey." (l-l 18-119.) 43 Az örökösödés ügyével LAKITS a fentieknél részletesebben foglalkozott egy 1809-ben megjelent könyvében. (De haerditario succedendi ivre ducum primum, deinde regum Hungáriáé. Viennae, 1809) A könyvét bíráló recenziót pedig részletes megjegyzésekkel kísérve utasította vissza. (Kritische Recension des Libri singularis de haereditario succedendi jure ducum primum. (...) Aus der allgemeinen Halleschen Utteratur-Zeitung vom Jahre 1810. wörtlich abgedruckt, mit Gegenbemerkungen. Wien, 1811). 44 Közjogi értekezés a királyi hatalom korlátairól Magyarországon. In: Hajnóczy József közjogi politikai munkái, i. m. 179. Hajnóczy szerint nem világos, hogy a trónt öröklő, de még meg nem koronázott királynak engedelmességgel tartoznak-e a nemesek. Úgy vélte, az a helyes, ha a nemesség a még meg nem koronázott királynak is engedelmességgel tartozik, ami csak akkor szűnik meg, ha a király a törvényes határidőn belül elmulasztja a koronázást. Egyébként a munka írásakor nem volt egyértelmű törvény a határidőről, és Hajnóczy bizakodott, hogy az akkor ülésező országgyűlés megállapítja. (156.). Sor is került rá az 1791:3. törvénycikkben, amely a koronázást fél éven belül rendeli megtartandónak.