Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.

58 Közlemények lamformája monarchikus, a legfelső államhatalom teljes mértékben a király kezében van. Ebből következően osztatlanul bírja az összes felségjogokat, azok egyébként szabad gyakorlásában mégis az állami alaptörvények, és csakis azok által korlátozva."

27, A királyi hatalomnak tehát — a fenti mondat tanúsága szerint — vannak korlátai. Olyanok, amelyeket alapszerződések vagy alaptörvények jelölnek ki. A tétel értelmezéséhez azonban listázni és/vagy definiálni kellene a korlátokat (az alaptörvényeket és az alapszerződéseket), ahogy Schwartner vagy Hajnóczy tette.

23 Lakitsnál ez elmarad. Jóllehet alapszerződésként említi a vérszerződést, alaptörvényként a férfiági örökösödést kimondó törvényt, illetve a pragmatica sanctiót (1-241.), a királyi hatalom e legfőbb korlátai „lebegnek." Nincs róluk lista, s nem kerül sor az említettek konkrét értelmezésére sem. Más szövegrészekből azonban az is nyilvánvaló, hogy Lakits rendszerében az alapszerződések és az alaptörvények akkor sem jelentenék a királyi hatalom valóságos korlátozását, ha tudnánk, mit kell érteni rajtuk. Ott derül ki, ahol a szerző a „princeps legibus solutus est," illetve a „salus populi surema lex est"elvének értelmét taglalja. Azt, hogy vajon az uralkodó a törvények fölött áll-e, vajon a közjóra hivatkozva a törvények fölé emelheti-e magát? Látszólag nem. „Magától értetődik" — olvassuk —, „hogy a kérdést illetően [azaz, hogy az uralkodót kötik-e a törvények?] nem általában a törvényekről, tehát nem az isteni és a természeti törvényekről van szó, amelyek általános érvényességében senki nem kételkedik; nem is olyan alaptörvényekről és más, a kormányzati ügyek közvetlen tárgyát képező törvényekről, amelyek teljesítésére és betartására természetesen [a király] kötelezte magát, és amelyeket nem törvény-voltuk miatt, hanem szerződés szerint köteles betartani — amennyiben a rendek egyetértése nélkül, a körülmények ellenállhatatlan kényszerének esetét kivéve, az állam kormányzatában nem tekinthet el tőlük —•, hanem csak azokról a törvényekről van szó, amelyeket azért hoznak, hogy általuk az alattvalókat kössék. A törvények utóbbi csoportját illetően Magyarországon is érvényes az, amit a római törvények mondanak: Princeps legibus solutus est."

24 rechte, auch wohl Regalien. Sie gebühren in jedem Staate derjenigen phisischen oder moralischen Person, der nach dessen GrundverfaBung die oberste Staatsgewalt anvertraut ist, und dieBe übt sie eingeschrünkt oder uneingeschrünkt, je als der Regent in Ausübung derselben an gewisse bestimmte Vorschriften gebunden ist, oder nicht." (11-776.) 2 „Ungarns Staats-Form ist monarchisch; die oberste Staatsgewalt ist ganz in den Handen des Königs. Er besitzt daher allé Majestatsrechte ungetheilt, jedoch durch die Staatsgrundgesetze, und nur alléin durch dieBe in der sonst freien Ausübung beschrünket." (11-777.) 3 HAÍNÓCZY a Magyarország országgyűléséről és annak szervezetéről szóló közjogi értekezés. (A továbbiakban: Magyarország országgyűléséről. In: Hajnóczy József közjogi politikai munkái, i. m.) című munkája 28. §-ában „listázta ki" a valószínűsíthető alaptörvényeket. A kétes listánál azonban fontosabb, hogy számára az alaptörvények nem lehetnek értelmezés tárgyai, hanem szabatosan meg kell azokat határozni. Vannak olyanok, amelyek megtarthatók, vannak, amelyek egyértelművé fogalmazandók, és vannak olyan elvek, amelyeket alaptörvénnyé kell tenni. Az utóbbiak között olyanokat említ többek között, mint a vallás- és szólásszabadság, hogy a nemzetet ne a fejedelem, hanem a saját akarata szerint kormányozzák, a mindenkori trónutóddal új szerződés legyen kötendő, minden állampolgárnak legyen ingó és ingatlan tulajdonszerzési joga, legyen törvény előtti egyenlőség, legyen törvény az ártatlanság vélelme stb. Azaz, Hajnóczy szerint nem a múltból kell előbányászni az alaptörvényeket, hanem a nemzet joga és dolga, hogy világos — ha kell, megváltoztatható — alaptörvényeket szabjon magának. „DaB diese Frage nicht von Gesetzen überhaupt, alsó nicht von göttlichen und natürlichen Gesetzen, an derén allgemeinen Verbindlichkeit Niemand zweifelt, fa]uch nicht von Reichsgrundgesetzen, und andern, die allgemeine Regierungsgeschafte zum unmittelbaren Gegenstand habén, zu derén Handhabung und