Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.

Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában 59 A fenti idézet szerint az uralkodói hatalom korlátlan. A (homályban hagyott) alaptörvények aligha korlátai a királyi hatalomnak. Ha ugyanis ezektől a törvényektől „a körülmények ellenállhatatlan kényszerének esetét kivéve" — mint olvassuk — nem lehet eltekinteni, az azt jelenti, hogy el lehet tőlük tekinteni. A kényszerítő körülményekhez hasonló — szintén értelmezhetetlen — rendkívüli veszély (ausserordentliche Gefahr) esetei is feljogosítják továbbá a királyt, hogy ne tartson be hatalmát egyébként korlátozó törvényeket. Be kell látni — olvassuk —, amikor arról van szó, hogy rendkívüli intézkedésekkel rendkívüli veszélyeket kell elhárítani, minden uralkodó, így a király is, az országgyűlés beleegyezésének megszerzése nélkül cselekedhet az alaptörvények ellenében, amire egyébként, az ilyen esetet kivéve, nem lenne feljogosítva.

25 A tétel élét nem veszi el, hogy ilyen esetekben természetesen „valódi, igazi szükség esetének és akkora bajnak kell fennforognia, amikor az egész java és biztonsága nem őrizhető meg a magánosok áldozata nélkül, és az áldozat amelyre az állampolgárt kényszerítik, nem lehet nagyobb, mint ami ahhoz szükséges, hogy elhárítsák az államot egyébként elkerülhetetlenül fenyegető veszedelmet."

26 Az nyilván nem meglepő ezek után, hogy a tetszetős salus populi suprema lex estelv jegyében az uralkodó könnyen zárójelbe tehet pozitív törvényeket: „Minden egyes, pozitív törvény, amely közvetlenül az egyes polgárok magánérdekét célozza, csak annyiban ésszerű és jogos, amennyiben összeegyeztethető a köz javának korlátozásával; ha a törvény bizonyos, kikerülhetetlen esetekben az állam javát hátrányosan kezdi érinteni, akkor az az eset áll elő, amely soha nem fért és nem is férhetett bele a [pozitív törvény] fogalmába; egy államban nincs jogszerűtlenebb annál, mint feláldozni a nemzet javát néhány ember előnye érdekében. A királyi parancsok ilyen esetekben tehát nem ütköznek semmilyen magyar törvénybe, mert a köz- és a magánérdek ütközése esetén nekünk sincs más törvényünk, mint bármely más nemzetnek: Salus populi suprema lex est."

27 Selbstachtung Er sich freylich veipflichtet, und an die Er zwar nicht als Gesetze, sondern vertrags weise in so fern gebunden íst, dafi er ohne EinverstandtniB der Standé davon, ausser sonst unwiderstehlichen Drang der Zeitumstclnde in der Regierung des Staats nicht abgehen darff,] sondern nur von jenen Gesetzen zu verstehen sey, die um dadurch Unterthanen zu verbinden, gégében werden, versteht sich von selbst. In Hinnsicht auf Gesetze von dieser Gattung gilt auch in Ungarn, was die römischen Gesetze sagen: Princeps legibus Solutus est." (11-826-827, kiemelések: P. J.) Tágabb szövegösszefüggésben: „Wenn endlich positive, die Regierungsmacht beschrankende Grundgesetze, in so fern selbe mit dem wesentlichen Zweck der bürgerlichen Gesellschaft auf keine Art zu vereinbaren sind, selbst nach dem Willen der Stifter eines Staats für den Regenten keine Verbindlichkeit habén können, so ist man gezwungen einzugestehen, dafi jeder Regent und so auch der König übrigens in einem Nothfalle, wo es darauf ankömmt, durch ausserordentliche MaaBregeln ausserordentliche Gefahren abzuwenden gegen die Grundgesetze ohne eingehollter Einwilligung der Reichs Versammlung etwas unternehmen könne, wozu Er sonst auBer dieBemFall nicht befugt seyn würde." (11-1265.) „Es muB eine wirkliche und wahre Noth vorhanden, und der Nothfall so beschatten seyn, daB das Wohl und Sicherheit des Ganzén ohne einer Aufopferung von Seiten der Privátén nicht erhalten werden kann[,] und die Aufopferung, die man dem Staatsbürger aufdringt, muB nicht grösser seyn, als nöfhig ist, die dem Staate sonst unvermeidlich drohende Gefahr abzuwenden." (11-1267.) „Ein jedes positives Gesetz, welches das Privatintresse einzelner Bürger unmittelbar zur Absicht hat, ist nur in so fern vernünftig, und gerecht, als es mit der Einschrankung des allgemeinen Bestén verstanden wird; Fángt es an in gewissen nicht wegzuráumenden Fállen dem Staatswohl hinderlich zu werden, so ist der Fali da, der nie darunter begriffen war, und auch nie darunter begriffen werden konnte; weil sich in einem Staate nichts ungerechteres denken lást, als das allgemeine Wohl der Nation dem Vortheile einiger Weniger aufzuopfern. Die königlichen Befehle stossen alsó in dergleichen Fallen wider kein ungarisches Gesetz,