Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Poór János: Király és rendiség Lakits György Zsigmond magyar államjogában / 53–77. o.

Poór János: Király és rendiség Lakiis György Zsigmond magyar államjogában 57 hogy a legfelső kormányzati hatalom Magyarországon közösen lenne az uralkodó és a rendek kezében.

18 A legfelső hatalom és azzal párosuló felségjogok Magyarországon — a rendiség előretörése ellenére — a királyt illetik, a kormányzati jogok nincsenek megosztva közte és a rendek között, következésképpen az ország államformája nem vegyes (monarchikus és arisztokratikus), hanem tisztán monarchikus. Szószerinti „nem látszik kétségesnek, hogy Magyarországon a legfelső államhatalom és minden abban foglalt felségjog egyedül és kizárólagosan a királyt illeti. Nincs szó a kormányzati jogok semmilyen megosztásáról és közösségéről a király és a rendek között, következéséképpen Magyarország államformája nem vegyes — monarchikus és arisztokratikus —; a rendek állítólagos társuralkodása kitaláció; a merész állítás, hogy a királynak a kormányzásban csak annyi része lenne, amennyit az ország törvényei kifejezetten biztosítanak számára, butaság; végül: Magyarország az állam alapítása óta csak az alapszerződések által mérsékelt monarchia."

19 A bonyodalmas terminológia miatt nem fölösleges összefoglalni a Lakits által használt főbb terminusokat. A legfontosabb kategória a legfelső hatalom (höchste StaatsGewalt, oberste Staatsgewalt), amelyet monarchiában egy személy gyakorol. A legfelső hatalom birtokosának felségjogai vannak (Majestátsrechte, Hoheitsrechte, Regierungsrechte, Regalien). A felségjogokat Lakits két részre bontja: általános és különös felségjogok. Az általánoshoz tartozik a legfelső felügyeleti jog, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom. Különös felségjog az egyházak körüli felségjog, a hűbéri, rendészeti, kamarai és pénzügyek, valamint a legfelső bíráskodási jog.

20 A legfelső hatalmat, felségjogait az uralkodó elvileg korlátozottan vagy korlátok nélkül (eingeschránkt vagy uneingeschránkt) gyakorolhatja. Korlátozottan gyakorolja, ha kötve van bizonyos előírásokhoz, köztük például a rendi észrevételekhez és beleegyezéshez (Gutachten, Einwilligung). A hatalom rendiség általi korlátozása azonban — láttuk — nem jelenti egyúttal a hatalom megosztását (Mitregenschaft) a rendiséggel. A fenti terminusokat külön paragrafusban is tisztázta a szerző: „Felség szó alatt azon jogok összességét értem, melyek az államszerződésből, és az állam lényegéből, mint az államcél elérésének és megvalósításának eszközei ismerhetők meg és vezethetők le. Ezeket a jogokat felség-, felsősig-, kormányzati jogoknak és regáléknak is hívják. Minden államban azt a fizikai vagy morális személyt illetik meg, akire az állam alkotmánya szerint a legfelső államhatalom rá van bízva, s ez a személy azt korlátozottan vagy korlátlanul gyakorolja, aszerint, hogy gyakorlásában az uralkodó kötve van-e bizonyos meghatározott előírásokhoz vagy sem."

21 Ami Magyarországot illeti: ,Magyarország ál18 „so folgt doch hieraus nicht, daB die höchste Regierungsgewalt in Hungarn, in den Hánden des Monarchen, und der Standé gemeinscliaftlich sey, und sie zusammengenommen, als eine Moralische Person das eigentliche Subjekt der höchsten Gewalt sind." (1-93.) 19 „scheint kein Bedenken übrig zu seyn, daB die höchste Staats-Gewalt ín Hungarn, und allé darin wesentlich enfhaltenen Majestátsrechte dem König alléin, und ausschlüfilich zukommen, daB hier keine Theilung, keine Gemeinschaft der Regierungs-Rechte zwischen König, und Standé statt finde, und folglich die Staatsform Ungarns keine aus Monarchie, und Aristokratie vermischte sey, daB die vorgebliche Mitregentschaft der Standé eine Erdichtung, die gewagte Behauptung der König habé nur so viel Antheil an der Reichsregierung, als ihm die Landessgesetze ausdrüklich einráumen, eine Thorheit und endlich Ungarn seit der Gründung des Staats einebloB durch Grundvertráge gemassigte Monarchie sey." (1—99—100.) Mindkét felsorolás stb.-vel zárul, tehát nyilván más, fel nem sorolt felségjogok is vannak. (11-779.) „Unter dem Worte Majestat verstehe ich hier den Innbegrif der hohen Gerechtsame, welche aus dem Staatsvertrage, und dem Wesen des Staats als Mittel zur Erreichung und Beförderung des Staats Zwecks erkannt, und abgeleitet werden können. Man nennt dieBe Gerechtsame Majestüts, Hoheits- Regierungs-