Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Velladics Márta: Szerzetesrendi abolíció Magyarországon, 1782–1790 / 33–52. o.

50 Közlemények oszlatások nagy száma és az ún. lelkészség-rendezés (Pfarr-Regulierung) megnövelte Bodó munkáját. Ekkor szervezték meg az uralkodó utasítására azt a hivatalt, mely a tárgyak koordinálásáért lett felelős, és amelynek vezetését Bodóra bízták: Egyházi tárgyak letéti hivatala (Officium sacrae supellectilis vagy Kirchengeráthschaften Depositen Amt).

98 A lerakat a Helytartótanács Egyházi gazdasági osztályának (Departamentum ecclesiasticum oeconomicum) felügyelete alá tartozott. 1787 februárjában elkészült a hivatal működését szabályozó rendelet," amely még szigorúbban írta elő a tárgyak tárolásának és kezelésének módját, mint az 1785. évi protocollum. Ekkor alakult ki a tárgyak inventarizálásának végső formája. A leendő inventáriumnak a következő adatokat kellett tartalmaznia: 1. leltári szám; 2. eredeti tulajdonos; 3. darabszám; 4. tárgyleírás; 5. becsült ár; 6. eladási ár; 7. új tulajdonos. A Bodó által 1786-tól vezetett főleltárkönyvet (Hauptinventur) 1788 júniusáig feltehetőleg többször átírták, melynek oka a tárgyak gyors cserélődése lehetett. Tehát nem alkalmaztak folyamatos számozást, hanem az eladott tárgyak helyére újakat vettek fel, így a tévedés elkerülése végett többször át kellett írniuk a leltárkönyvet. Ez a Hauptinventarium folyamatosan kb. 4000-5000 tételt tartalmazhatott. Tételt és nem tárgyat, mivel egy leltári szám alatt több darabból álló tárgyegyüttes is szerepelhetett. 1788 júniusában Bodó új főleltárkönyvet kezdett, amelyet többet nem szakítottak meg. A folyamatosan beérkező tárgyakat már nem az eladottak helyére, hanem egymás után, megszakítás nélkül iktatták. Ha egy tárgyat eladtak, és annak leltári számát megszüntették, de a tárgy valamilyen okból visszakerült a hivatalba, nem régi leltári számát kapta vissza, hanem bekerült az újonnan érkezettek közé, vagyis egy jóval magasabb leltári számon vették fel újra. 1790-ben Bodó megvált hivatalától és ő is elkészítette a maga „Übergabsinventarium"-át, melyben az utolsó leltári szám 12 444 volt.

100 Az 1790-es években még folyt a tárgyak beszállítása, és az évtized második felére a leltári szám meghaladta a 16 000-et. A hivatal 1802-ben szűnt meg,

101 de iratokat 1824-ig találni az Egyházi gazdasági osztály anyagában. Rekonstrukciós kísérlet A berendezési és felszerelési tárgyak kezelésére vonatkozó iratok két helytartótanácsi állagban kerültek elhelyezésre: 1. Egyházi gazdasági osztály (Departamentum ecclesiasticum oeconomicum); 2. A templomi felszerelések letéti hivatala (Officium sacrae supellectilis depositorii). A feltehetőleg több kötetre rúgó, 1788-tól vezetett „Hauptinventarium" a fent említett két állagból eddig nem került elő,

102 azonban a fennmaradt hivatali levelezés, kimutatások, leltárak segítségével és egy számítógépes adatbázis létrehozásával mintegy 75%-ban sikerült rekonstruálni. 98 A hivatal levéltári anyagát 1. MOL, C 143. 99 MOL, C 72.Norm. 1787:211-2,3. 100 MOL, C 143.11. cs. ff. 490-599. 101 MOL, C 72.Norm. 1802: 5-1. 102 Az inventáriumot már Némethy Lajos is eredménytelenül kereste a 19. század második felében. NÉMETHY LAJOS: Adatok árpádházi Boldog Margit ereklyéinek történetéhez. Bp., 1884. 144.