Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Velladics Márta: Szerzetesrendi abolíció Magyarországon, 1782–1790 / 33–52. o.

Velladics Márta: Szerezetesrendi abolíció Magyarországon (1782-1790) 5 X Az adatbázis kialakításakor a főleltárkönyv adatait alapul véve, a későbbi, széles körű használat reményében csak egy „megjegyzés" és egy „lelőhely" rovattal egészítettem ki azokat. Ezek alapján az adatbázis a következő felvételi szempontokat tartalmazza: 1. leltári szám; 2. eredeti tulajdonos; 3. darabszám; 4. tárgyleírás; 5. becsült ár; 6. eladási ár; 7. új tulajdonos; 8. megjegyzés; 9. lelőhely. Röviden tekintsük át, milyen adatokat tartalmazhatnak az egyes rovatok: 1. leltári szám: Eggyel kezdődő, folyamatosan növekvő számsor. 2. eredeti tulajdonos: Általában egy kolostor, kápolna vagy kegyes társulat neve szerepel ebben a rovatban. Több eredeti tulajdonos is előfordulhat, ha a leltári szám alá tartozó tárgy több darabból állt, és azt több helyről egészítették ki. 1787 augusztusában Bodó levelet írt a Helytartótanácsnak,

103 amelyben bizonyos tárgytípusok (monstrancia, cibórium, kehely, pacificale, füstölő, örökmécses stb.) gyors csökkenésére hívta fel a figyelmet, egyben újak megrendelését javasolta. Bodó Lasser József „bürgerlicher Galanterie Arbeiter"-t találta legalkalmasabbnak a tárgyak kivitelezésére. Lasser 1788. május 9-én benyújtotta rajzait és az árkalkulációt a Helytartótanácsnak.

104 Minden típusból 50 darab elkészítésére kapott megbízást. 1789-ben már ez is kevésnek bizonyult, ezért Bodó újabb megrendelést javasolt. Ekkor már nem Lassert kérték fel a tárgyak elkészítésére, egyrészt mert Bodó nagyobb mennyiség, 300 darab/típus megrendelését vette tervbe, másrészt úgy gondolta, hogy „versenytárgyalás" kiírásával a darabár tovább csökkenthető. A felhívásra összesen 12 mester jelentkezett, 6 a fémtárgyakra, 6 a textilekre.

105 A lenvászon tárgyak esetében nemcsak a mesterek között rendeztek licitációt, de a pesti és budai kereskedőktől is árajánlatot kértek.

106 Mindebből következik, hogy az eredeti tulajdonos kategóriában a tárgyak kb. 30%-ánál a „neuverfertigte" — „újonnan készült" megnevezés szerepel. 3. darabszám: A több darabból álló tárgyegyüttesek (pl. miseruha) esetében használt rovat. 4. tárgyleírás: Tartalmazza a tárgy anyagát, méretét, állapotát. A művészettörténeti, ipartörténeti kutatás szempontjából rendkívül jól használható kategória. 5. becsült ár és 6. eladási ár: A tárgyak becslését Bodó által kiválasztott mesteremberekből álló állandó csapat végezte, szempontjuk nem a műtárgykereskedelem, hanem a hétköznapi eladhatóságnak megfelelő árak kialakítása volt. A rovat gazdaságtörténeti szempontból érdekes, elemzésre alkalmas. 6. új tulajdonos: Lehet egy plébánia, egy kápolna, de lehet magánszemély. Több darabból álló tárgyegyüttes esetében több új tulajdonos is szerepelhet együtt. Hogy hány templom kapott felszerelési tárgyakat, erre még nincs pontos adat. A mennyiség érzékeltetésére csak egy példát szeretnék bemutatni. 1791 szeptemberében a hivatal felhívást küldött a püspökségeknek és kérte, hogy írják össze a területükön lévő új plébániákat („neue Exposituren") és azok tárgyi szükségleteit. 1791. december-1792. január között megérkeztek a válaszok,

107 amelyek sze103 MOL, C 72. 128. cs. 565. k. ff. 41-43. 104 MOL, C 72. 132. cs. 72. k. ff. 19-23. 105 MOL, C 72. 151. cs. 25. k. ff. 5-20. MOL, C 72. 151. cs. 25. k. ff. 37-53.; Az anyagban sértetlenül megvannak azok a lenvászon és csipke minták, melyeket a budai és pesti kereskedők küldtek be a Helytartótanácshoz. 107 MOL, C 72. 159. cs. 54. k.; 159. cs. 63. k.; 165. cs. 11. k.