Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Velladics Márta: Szerzetesrendi abolíció Magyarországon, 1782–1790 / 33–52. o.

Veliadics Márta: Szerezetesrendi abolíció Magyarországon (1782-1790) 49 ból jelentős, tőle származó irat az 1785 decemberében, hivatali áthelyezésekor, a rábízott tárgyakról elkészített inventárium (Übergabs Inventarium).

91 A tárgyakat két csoportra osztotta: szétosztandó (vertheilend), eladandó (verausserend). Mindegyik kategória alatt a kolostor neve, a tárgynak a helyszínen felvett inventáriumban (Partikulier Inventur) szereplő száma, a tárgy leírása és becsült ára olvasható. A „vertheilend" kategóriában 19 kolostor, 752 tárgy, a „verausserend" kategóriában 21 kolostor, 495 tárgy szerepel. Mint láthatjuk, a jegyzék kezdetleges, a tárgyak feldolgozására nem született egységes koncepció. 1785 decemberében a Kamara és a Helytartótanács Budára költözött, a tárgyak kezelését Johannes Bodó — „curator rerum ecclesiasticarum" — vette át.

92 A hivatalos átadás-átvételről jegyzőkönyv készült,

93 melyből egyértelműen kiderül, hogy minden szabályozás és a tárgyak szétosztásáról kialakult elképzelés ellenére igazi tranzakciók nem folytak az első években, a két kijelölt tisztviselő elsődleges kötelessége az értékek felügyelete („Aufsicht"), nem pedig feldolgozása volt. E szerint Bodó első feladata a Schwester által ráhagyott tárgyak egységes rendszer szerint való rendezése volt.

94 Be kellett vezetnie a folyamatos számozást, jelölnie kellett, hogy a tárgy mely kolostorból származik. A felhasználás módjára öt kategóriát vezettek be: szétosztandó (vertheilend), eladandó (verausserend), árverés (Lizitation), haszontalan (unbrauchbar), pénzverde (Münz Amt). Az 50 Ft érték alatti tárgyak kerültek a „vertheilend" (szétosztandó) kategóriába, ami nem jelentett ingyenes kiosztást, hanem az új és szegény plébániák becsült értéken vásárolhattak ezek közül a tárgyak közül. Az 50 Ft-nál drágább felszerelést sorolták a „verausserend" (eladandó) kategóriába. Ez az egyházon belüli eladást jelentette.

95 Az arany és ezüsttárgyak mellé került a „Münz Amt" — pénzverde bejegyzés, vagyis a nemesfémanyagot kő-, gyöngy- és zománcberakás nélkül a bécsi pénzverdében beolvasztották.

96 A nemesfém tárgyak kő- és gyöngyberakásait osztályozták, majd árverésen adták el: „Lizitation". A haszontalan, „unbrauchbar" megjelölés önmagában használhatatlantjelentett, tehát nem kidobásra, hanem újrahasznosításra utal. Itt szeretném megjegyezni, hogy egy új plébánia nem kaphatott/vásárolhatott korlátlanul felszerelést. 1787-ben a tárgyak szétosztásának megkönnyítésére a besztercebányai püspöki tanács (Consistorium Episcopale) összeállította egy templom alapfelszerelésének listáját.

97 A lista keretébe tartozó tárgyakat „verteilend"-ként kapta meg az igénylő, ha még mást is akart, akkor azt már „verausserend"-ként vásárolhatta meg. 1786-1787-ben Bodóhoz több igény érkezett, és több árverést is lebonyolított, mindezek mellett forgalma közepesnek mondható. 1787-ben változott a helyzet. A fel91 MOL, C 72. 72. cs. 48. k. ff. 22-68. 2 Bodó hivatali pályafutását 1. MOL, C 92 Helytartótanácsi Levéltár, Vegyes ügyviteli segédkönyvek (= C 92). A 2312: Series alphabetica individuorum, 1724-1848. 93 A protocollum teljes szövegét 1. VELLADICS MÁRTA: A feloszlatott szerzetesrendek felszereléseinek sorsa. A tárgyak kezelésének, tárolásának és szétosztásának módja. Miscellanea fontium históriáé Europaeae. Emlékkönyv H. Balázs Éva történészprofesszor 80. születésnapjára. Szerk. KALMÁR JÁNOS. Bp., 1997. 286-291. 94 MOL, C 72. 67. cs. 9. k. ff. 1-29. és MOL, C 72. 72. cs. 48. k. ff. 233-236/1-29. 5 Nemcsak drágábbak voltak ezek a tárgyak, hanem a vételár 10%-át mint kezelési költséget is felszámolták. 96 Néhány, a pénzverdébe szállított tárgyak listái közül: MOL, C 143 Helytartótanácsi Levéltár, Acta sacrae supellectilis depositorii officii (= C 143).11. cs. ff. 602-644., 677-689. 97 MOLC72.126.cs. 451. k. ff. 1-5.