Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Velladics Márta: Szerzetesrendi abolíció Magyarországon, 1782–1790 / 33–52. o.

40 Közlemények A szekularizált kolostorok lakói és sorsuk a kolostor elhagyása után (1782-1802) Az 1782. januári rendelet értelmében a bezárt rendházak fogadalmat tett lakói az alábbi lehetőségek közül választhattak: 1. átmehettek rendjüknek egy másik, idegen országban lévő kolostorába, de ebben az esetben csak útiköltséget kaptak és elvesztették nyugdíjra való jogosultságukat; 2. más szerzetbe léphettek, ekkor évi 150 Ft nyugdíjban részesültek; kivételt jelentett, ha az irgalmasrendet — nők esetében az Erzsébet-apácákat — választották, mert ekkor nyugdíjuk 300, illetve 200 Ft-ra emelkedett; évi 150 Ft-ot kaptak azok is, akik egy általuk választott kolostorban, de nem annak szabályai szerint kívánták leélni életüket, ebben az esetben eltartásukért fizetni voltak kötelesek; 3. alapos indokkal a szekularizációt is választhatták, illetve világi szolgálatot vállalhattak, ekkor nyugdíjként évi 300 Ft támogatást kaptak; 4. azon beteg és magatehetetlen szerzetesek, akiknek nem voltak hozzátartozóik, illetve azon apácák, akik együtt akartak élni, de nem vállalták a szekularizációt, ún. gyűjtőkolostorokba vonulhattak, ahol rendi szabályuktól függetlenül azonos napirend szerint töltötték napjaikat. Az alternatívák közötti megoszlás vizsgálatára három, egymáshoz hasonló forráscsoport áll rendelkezésünkre: 1. a kolostor felszámolásakor a feloszlató biztos által a kolostor személyi állományáról felvett kérdőív;

41 2. a statisztikai adatok tárgyalásakor említett, 1782-ben kezdett összeírás; 3. II. József 1787. március 24-i rendelete alapján szintén minden, még meglévő kolostorra kiterjedő összeírás.

42 E három forráscsoport némi eltéréssel a következő adatokat tartalmazza: 1. a szerzetesnek a rendben betöltött tisztsége; 2. neve; 3. életkora és a rendbe való belépés ideje; 4. születési helye; 5. beszélt nyelvek; 6. testi panaszok; 7. lelkészi feladat ellátására való fizikai alkalmasság; 8. a szellemi felkészültséget bizonyító vizsga^megléte; 9. ellát-e valahol lelkészi feladatokat; 10. kap-e tevékenysége után valamilyen juttatást; 11. a rend elhagyása után tartózkodási helye, ahová a nyugdíjat folyósíthatják. A rendtagokról összeállított táblázatok szociológiai, család-, művelődés- és orvostörténeti szempontból is érdekesek, hiszen a 18. századi társadalom minden, 20 év feletti korosztálya képviselve van ezekben az összeírásokban. Képet kaphatunk az egyes kolostorok társadalmi, kor szerinti összetételéről, a szerzetesek, illetve apácák műveltségéről, valamint további sorsukról. Terjedelmi okok miatt jelen esetben a táblázatok adatainak ilyen szempontú elemzésétől el kell tekintenünk, csak arra keresünk választ, hogy kik, hányan, mely alternatívát választották a fejezet elején felsorolt négy lehetőség közül. 1. A Habsburg-birodalmon kívüli országokba távozók: A fentemlített levéltári forráscsoportok, illetve az 1782-ben létrejött Egyházi bizottság jegyzőkönyveinek vizsgálata során csak néhány szerzetest (3 fő) találtam,

43 aki vállalta, hogy idegen országban 41 MOL, C 103: a kolostor neve alatt szereplő aktában. 42 A rendeletre beérkezett válaszokat 1. MOL, C 71. 230. cs. 501. k. 43 MOL, C103. Karmeliten-Klóster: Skalitz, f. 93 v.; Esztergom, Prímási Levéltár: Acta commissionis ecclesiasticae, 46. doboz, az Egyházi bizottság 1786. június 3-án megtartott 22. ülésének jegyzőkönyve; MOL C72:132.cs., 91.k.f. Ír.