Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Velladics Márta: Szerzetesrendi abolíció Magyarországon, 1782–1790 / 33–52. o.
36 Közlemények rend bármely jóakarójának lett volna ideje a rendházak, illetve pálos ismerőseik, rokonaik értesítésére. Az 1782 januárjában a Helytartótanácshoz küldött dekrétum a feloszlatás módjának általános szabályozása mellett elsősorban a kolostorban, illetve az a körül élő személyek további sorsának meghatározására fektetett hangsúlyt. A rendelet ilyen irányú megfogalmazása nem volt véletlen, hiszen a Helytartótanács által kinevezett komisszárius — politikai biztos — a személyi ügyekért felelt. Ezt a rendelkezést egészíti ki az 1782. február 4-én, a Magyar Kamarához intézett rescriptum, mely a Kamara részéről delegált, a gazdasági ügyekért felelős biztos teendőit tartalmazta. 15 A két rendelet értelmében a biztosok a helyszínre utazva személyesen kellett, hogy kihirdessék a császár döntését, majd ezt követően a szerzeteseknek jelenlétükben kellett esküt tenniük és aláírni a nevükre kiállított esküformulát. 16 A rendház kulcsainak átvételével a biztosok átvették a kolostorhoz tartozó birtokok irányítását. A szerzetesek a rendelet kihirdetésétől számított öt hónapig maradhattak rendházukban, ezalatt a biztosok vezették az ügyeket és elvégezték az ingó és ingatlan vagyon összeírását, döntöttek napi dolgokban, levezették a helyi árveréseket. A munka mai szemmel is hatalmas felelősséggel járt, hiszen egy eddig ismeretlen birtoktest mindennapos irányítását kellett egyik napról a másikra átvállalniuk. Ők gondoskodtak a készpénznek, kötvényeknek, drágaságoknak a Kamarai Számvevőséghez történő szállításáról, döntöttek a folyamatban lévő pénzügyekről, a javak kezeléséről (terménybetakarítás, eladás stb.), gondoskodtak a szerzetesekről és az alkalmazottakról. A két központi hivatal delegáltjai együttesen végezték a feloszlatással járó teendőket, azonban a kompetenciájukat meghaladó problémák megoldására, az 1782. február 4-én kiadott rescriptum 9. pontja alapján a Helytartótanács és a Kamara egy közös bizottságot hozott létre, melynek elnökévé a Kamara elnökét nevezték ki. A Helytartótanácsot két tanácsos képviselte. A hetente ülésező testület az abolíció előkészítésében, végrehajtásában és az azt követő különböző döntésekben egyaránt részt vett, koordinálta a két hivatal együttműködését. Az 1782-ben kiadott rendeletek szűkszavúsága miatt a kezdeti időszakban az akták minden igyekezet ellenére mind tartalmukban, mind külalakjukban elég vegyesre sikerültek. A nagy rendházak — például Pannonhalma — felszámolása, illetve az adatok feldolgozása során felmerült az igény egy újabb, részletesebb instrukció elkészítésére. 1786-ban az Udvari Alapítványi Számvevőség (Stiftungs- und Stadtische Buchhalterei) 54 pontból álló utasítást dolgozott ki, 17 valamint formanyomtatványokat is mellékelt az egyes kimutatásokhoz. 18 Minden biztos kapott a nyomtatott mintapéldányokból, így a pálos rend felszámolásától az egy rendházra vonatkozó irategyüttesek tartalma és kül15 Az instrukciót 1. MOL, P 68. Fasc. 3. Konvulutum „1782. 1. csomag" ff. 8-13. A szerzetesek esküjükben kötelezték magukat arra, hogy mindent átadnak a biztosoknak, és nem titkolnak el semmit a rendház ügyeiről. Az eskü szövegét közli: CSÁSZÁR ELEMÉR: A pálos-rend feloszlatása. Sz, 35. (1901)416-417. 17 MOL, C 71 Helytartótanácsi Levéltár, Departamentum ecclesiasticum cleri saecularis et reguláris (= C 71) „Normalia ecclesiastica" I. kötet, "pp. 258-360.: „Vorschrift wie sich die von der hungarischen Landesstelle abgeordnete Kommissarien, bey Aufhebung eines Klosters in Geld und Rechnungssachen, zu verhalten habén." 18 A formanyomtatvány egy példánya megtalálható: MOL, C 72 Helytartótanácsi Levéltár, Departamentum ecclesiasticum oeconomicum. (= C 72) 98. csomó (= cs.), 1196. kútfő (= k.) ff.36-70.
