Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Velladics Márta: Szerzetesrendi abolíció Magyarországon, 1782–1790 / 33–52. o.

Velladics Márta: Szerezetesrendi abolíció Magyarországon (1782-1790) 37 alakja — első pillantásra — egységesnek mondható.

19 A későbbi használat, ügyintézés során az akták anyaga rendezetlenné és hiányossá vált, de még így is ezek az iratok képezik a kutatás alapját. A beérkezett jelentések alapján a Helytartótanácsi számvevőség kimutatást készített a rendházak vagyoni helyzetéről (Vermögenstand), amit megtárgyalásra tovabbküldött az 1782-ben alakult és a Helytartótanács felügyelete alatt működő Egyházi bizottságnak. Az itt megtárgyalt anyag, a bizottság ülésének jegyzőkönyvével együtt a Magyar Kamarához került felterjesztésre, amely azt, a Kancellária útján, továbbította az Udvari számvevőséghez. Az Udvari számvevőség megtette megjegyzéseit és észrevételeit, majd a fenti úton visszajuttatta az aktát a Helytartótanácsi számvevőséghez. Itt korrigálták a hibákat, válaszoltak a feltett kérdésekre, és az akta a már ismert úton visszajutott az Udvari számvevőséghez. Ha a számvevőség elégedett volt a válasszal, a rendház felszámolása végetért, az ügyek (birtokigazgatás, szerzetesi nyugdíjak, épületek, berendezési tárgyak kezelése) további intézését a Helytartótanács különböző ügyosztályai vették át.

20 A feloszlatás statisztikája Ausztriában a múlt század óta több, az ország egyes területeit az abolíció szempontjából tárgyaló összefoglalás jelent meg. E munkák érdeme, hogy a levéltári források segítségével számba veszik az adott terület felszámolt kolostorait és közlik az egyes rendházak legfontosabb adatait: a kolostor rövid története, feloszlatás dátuma, szerzetesek száma a feloszlatáskor, kolostor vagyona, árverések és az azokból befolyt összegek, alapítványi misék stb.

21 A magyarországi rendházakról még nem született ilyen összefoglalás. Ha a magyarországi rendházakra, illetve szerzetesekre keresünk számszerű adatokat, elsőként Schwartner Márton munkáját kell megemlítenünk.

22 Schwartner adatait az utókor gyakran idézte, és közel 150 évig senki sem törekedett azoknak felülvizsgálatára. Az ő könyvét használta forrásként a múlt század közepén Lányi Károly kétkötetes egyháztörténetében

23 vagy századunk elején Karácsonyi János összefoglaló munkájában. 24 Schwartner szerzősége szinte feledésbe merült, mivel Karácsonyira hivatkozva használták a fenti adatokat a későbbi szerzők, többek között Kosáry Domokos is a 18. századi magyar művelődésről szóló művében.

25 19 A feloszlatási akták: MOL, C 103 Helytartótanácsi Levéltár, Inventarien der in Hungarn aufgelassenen Klöster (= C 103). 20 Részletesen 1. FELHŐ IBOLYA-VÖRÖS ANTAL: A Helytartótanácsi Levéltár. Bp., 1961.439-441. 21 HrrTMAlR, RUDOLF: Der josephinischen Klostertum im Land ob der Enns. Berlin-Karlsruhe-StrassburgWien, 1907.; WINNER, GERHARD: Die Klosteraujhebungen in Niederösterreich und Wien. Wien-München, 1967. (Forschungen zur Kirchengeschichte Österreichs, 3.); WOLF, ADAM: Die Aufhebung der Klöster in Innerösterreich 1782-1790. Wien, 1871. 22 SCHWARTNER, MARTIN: Statistik des Königreichs Ungern. Pest, 1798. 119-122. vagy SCHWARTNER MARTIN: Statistik des Königreichs Ungern. 1. Ofen, 1809. 170-173.; A Schwartner két kiadásában szereplő adatok eltérőek, ennek magyarázata a világi-papi szolgálatot vállaló szerzetesek számában rejlik. 23 LÁNYI KÁROLY: Magyar egyháztörténelme (1526-1848). 2. Esztergom, 1870. 313. 4 KARÁCSONYI JÁNOS: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, 1929. 302. 25 KosÁRY DOMOKOS: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. 2. kiad. Bp., 1983. 377. és 3. kiad. Bp. 1996. 377.