Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Velladics Márta: Szerzetesrendi abolíció Magyarországon, 1782–1790 / 33–52. o.

Velladics Márta: Szerzetesrendi abolíció Magyarországon (1782-1790) 3 5 kább az abolíciós rendelet végrehajtásával, hatásával és annak következményeivel foglalkozik. Az eljárás lefolytatása Szintén jól ismert a rendházak felszámolásának gyakorlata,

10 így annak részletesebb tárgyalása helyett inkább néhány eddig nem, illetve kevésbé ismert forrásra szeretném felhívni a figyelmet. Az 1782. január 26-án Magyarországon is kihirdetett feloszlatási rendelet nemcsak a kontemplatív életmódot folytató rendek feloszlatását mondta ki, hanem szabályozta magát az eljárást.

11 Ennek értelmében az eljárás lefolytatásához egy helytartótanácsi és egy kamarai biztost, valamint segítségként egy írnokot és egy pénztári alkalmazottat vagy könyvelőt kellett a megfelelő hivataloknak kiválasztaniuk.

12 A négy kijelölt személy írásban kapta meg kinevezését. Az irat tartalmazta a rendház nevét, összefoglalta röviden a teendőket, hivatkozott az eljárás lefolytatását szabályozó megfelelő rendeletre, valamint rögzítette a felszámolásban résztvevő másik három delegált adatait." A biztosok általában csak néhány nappal a kijelölt időpont előtt kapták kézhez megbízólevelüket. Császár Elemér szerint a hivatalok ezen praktikájára azért lett volna szükség, hogy a szerzetesek, idejében megtudva a császár döntését, nehogy elrejthessék intézményük javait. Császárral szemben úgy vélem, ez inkább a hivatali apparátusnak, az ügyintézés lassú menetének, nem pedig taktikai lépésnek tulajdonítható.

14 A pálos rend feloszlatását, például, Ordódy Károly pálos generálisnak a Helytartótanácshoz intézett panasza, majd az ügyben a Kancellária vizsgálata előzte meg. 1786. február 7-én született meg a rend feloszlatását célzó javaslat, melyet II. József még aznap aláírt. Február végén dőlt el a császári döntés végrehajtásának napja, ezt követően március elején kapták kézhez a kerületi biztosok az értesítést. Tehát, a Hungary and the Habsburgs 1765-1800. An Experiment in Enlightened Absolutism. Bp. 1997.; HERSCHE, PÉTER: Der Spütjansenismus in Österreich. Vienna, 1977; KLUETING, HARM: Der Josephinismus. Ausgewühlte Quellén zur Geschichte der theresianisch-josephinischen Reformén. Darmstadt, 1995; Staatskanzler Wenzel Anion von Kaunitz-Rietberg 1711-1794. Hrsg.: KLINGENSTEIN, GRETE-SZABÓ, FRANZ A. J. Graz, 1996.; SZABÓ, FRANZ A. L: Kaunitz and enlightened absolutism 1753-1780. Cambridge, 1994.; SZÁNTAY ANTAL: Justi és Beck: kormányzati teóriák II. József környezetében. Történelmi Szemle, 36. (1994) 1. sz. 53-78. 10 A procedúrát részletesen leírja: CSÁSZÁR ELEMÉR: A pálos-rend feloszlatása 2. Századok, (- Sz) 35. (1901) 415-422. 11 A rendelet latin nyelvű változata: Magyar Országos Levéltár (= MOL), C 13 Helytartótanácsi Levéltár, Benigna mandata (= C 13). Mikrofilmtár 27971. tekercs 0726-0733.; a rendelet német nyelvű változata: Österreichisches Staatsarchiv, Wien, Hofkammerarchiv, Camerale Ungarn, Fasc. 3. Subd. 3. ff. 39-43. 12 Tapasztalataim szerint, a feloszlatások első időszakában, 1782-1785 között, általában a Helytartótanács és a Magyar Kamara a központi hivatalokból - Pozsonyból, később Budáról - delegálta a politikai és kamarai komisszáriust, míg az írnokot és könyvelöt a vidéki, megyei tisztviselők közül választották ki. 1786-ban, a pálos rend abolíciója során, a központi hatóságoknak oly sok alkalmazottját kellett volna nélkülöznie, hogy a segédszemélyzet (írnok, könyvelő) kinevezése mellett a kerületi biztosokra, illetve a kamarai igazgatóságokra bízták a komisszáriusok kijelölését is. Ez a megoldás egyben megkönnyítette a helyszínre való eljutást. 13 Példaként 1. gróf Brunszvik Antal (1746-1793) kamarai tanácsos kinevezése: MOL, P 68 Brunszvik-család Levéltára (= P 68) Fasc. 3. Konvulutum „1782.

1. csomag" f. 7. 14 Brunszvik Antal 1785. június 15-én kapta kézhez kamarai biztosi kinevezését, és június 17-én feladatának eleget téve hirdette ki a császár rendeletét a váci domonkos kolostorban. L. az előző jegyzetet. Valamint CSÁSZÁR ELEMÉR: A pálos-rend feloszlatása. Sz, 35. (1901) 412., 415.