Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - IRODALOM - Koltai András: Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára repertóriuma. Kalocsa, 1998. / 275–278. o.

Irodalom 277 helyezését (kötet, doboz stb.), terjedelmét (polcfolyóméterben) és nyelveit. Ezt követi a fond, állag vagy sorozat főbb jellemzőinek, tartalmának és történetének szöveges bemutatása is, méghozzá olyan részletességgel, hogy ezáltal a segédlet nemcsak a repertórium, hanem egyben az ismertető leltár műfaji jellemzőivel is rendelkezik. A leírás harmadik eleme az egyes levéltári raktári egységek (kötetek, dobozok vagy fiókok) repertóriumszerű fölsorolását és leírását adja. A szerző azonban eltért a repertóriumok megszokott tipográfiai elrendezésétől. A raktári számok, iratleírások és időhatárok nem a szokott táblázatos formában szerepelnek, hanem szövegszerűen, úgy, hogy egy raktári egység leírása alkot egy bekezdést, amely mindig a raktári (egyben levéltári) egység vastagon szedett jelzetével (pl. KFL 1. b. 2.) kezdődik. Erre a megoldásra az adott lehetőséget, hogy — mivel újonnan rendezett irategyüttesről van szó — a raktári egységek egyben levéltári egységek is. Még ebben az esetben is jobb lett volna azonban a raktári és levéltári jelzetek kissé világosabb elkülönítése. A táblázatos formában például valószínűleg kevesebb félreértést okozhat, hogy az KFL 1. b. 2. a „Szervezeti és működési iratok" című állag második kötetére, az egy oldallal később előforduló l/b/2. pedig ugyanannak az állagnak a második sorozatára utal. Végül a segédlet abban is eltér a repertóriumok szokásos formájától, hogy hiányzik az egyes raktári egységek külső formájának (doboz, kötet stb.) föltüntetése, noha az általában kikövetkeztethető az állag címében megadott adatokból. Néhány irategység esetében a segédlet a repertóriumnál is részletesebb leírást ad, mint például a középkori, az alapítási iratok és középkori oklevelek esetében. Máshol egy-egy sorozat a kutatók számára való jobb használatához a szerző megadja például az irattári tételek, az alapítványok vagy a végrendelkezők alfabetikus jegyzékét is. Mindez egyértelműen a segédlet előnyére szolgál, anélkül, hogy ez a sokszínűség az áttekinthetőséget és a használhatóságot zavarná. Talán csak annyit lehet javasolni, hogy ilyen esetekben más betűtípus használata még inkább javította volna az áttekinthetőséget. A kötet III. főfejezete a függelék. Ennek első fejezete egy rendkívül hasznos összeállítást tartalmaz, az 1738 és 1998 közötti kalocsai kanonokok ar eh ontológiát és proszopográfiáját. Ez egyébként terjedelmében a kötetnek közel a felét alkotja. Az archontológiai összeállítás napra pontosan adja meg az egyes kanonoki stallumok betöltőinek sorát, a proszopográfiai részben pedig összesen 235 kalocsai kanonok életrajzi adatai találhatók meg itt, köztük a magyar történelem olyan neves alakjaié, mint például Pálma Ferenc Károly és Katona István jezsuita történetírók, Schuszter Konstantin piarista, majd kassai és váci püspök, Koszterszitz József („Koszter atya"), a magyar cserkészet egyik meghatározó vezetője, és Vass József, a Bethlen-kormány népjóléti minisztere. A schematizmusokon és az érseki levéltár perszonális iratanyagán alapuló életrajzi adattárat az egyes személyek — részben Szinnyey Józseftől átvett — bibliográfiája egészíti ki. Nem ártott volna viszont, ha az itt szereplő, nem is mindig következetesen rövidített könyvcímekhez rövidítésjegyzék is járult volna. Végül a függelék utolsó fejezete a „Segédletek" címet kapta. Itt kapott helyet — az áttekintést megkönnyítendő — ismételten a levéltár fondjegyzéke, a kalocsai érsekek sora, néhány szebb irat másolata és az idegen szavak magyarázata, amely hasznos és hiánypótló segítség az egyházi és levéltári szaknyelvben járatlanabb olvasók számára.