Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - IRODALOM - Molnár Antal: Fontes – Izvori za hrvatsku povijest, 1–4. Zagreb, 1995–1998. / 271–275. o.

272 Irodalom zataikat, amelyekre ma is joggal büszke a horvát történetírás (Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmaíiae eí Slavoniae, Monumenta spectantia históriám Slavorum Meriodionalium, Monumenta historico-juridica Slavorum Meridionalium). A könyvsorozatok mellett az akadémia még 1869-ben megalapította a Starine című folyóiratot, amelynek eredetileg kifejezetten a forrásközlés volt a feladata. Az akadémiai vállalkozások mellett a zágrábi Horvát-Szlavón-Dalmát Királyi Levéltár is kivette a részét a források publikációjából, és a horvát országgyűlések határozatainak és iratainak (Zakljucci Hrvatskoga sabora, Hrvatski saborski spisi, Hrvatske kraljevinske konferencijé) megjelentetése mellett 1899-ben alapított folyóirata, a Vjestnik Kraljevskog hrvatskoslavonsko-dalmatinskog zemaljskog arhiva szintén számos fontos dokumentum-közléssel jelentkezett. A szocialista Jugoszlávia idején Horvátország Levéltára (Arhiv Hrvatske, Zagreb) a forrásközlő hagyományokat 1958-ban, az időközben megszűntetett folyóiratának újraindításával (Arhivski vjesnik néven) kívánta folytatni, jelentős teret biztosítva az új periodikában a kisebb terjedelmű dokumentum-egységek közzétételének. Az eredeti koncepció 1992-ben jelentős mértékben módosult, miszerint ettől kezdve a folyóirat elsősorban a levéltári munka elméleti és gyakorlati kérdéseivel kívánt foglalkozni, helyet biztosítva a történeti segédtudományoknak és az intézménytörténetnek, de (igaz, kimondatlanul) megszüntetve a folyóirat történettudományi és forrásközlő jellegét. Az 1992-ben meghozott elvi döntés egyúttal szükségessé tette, hogy a levéltár önálló fórumot biztosítson az orgánumából ezentúl kizárt forráspublikációknak. Ennek az igénynek a kielégítésére alapította meg a levéltár vezetősége 1995-ben FONTES— Izvori za hrvatsku povijest címmel forrásközlő folyóiratát, amely célkitűzése szerint a politikatörténeti források mellett a társadalom- és kultúrtörténeti jelentőségű dokumentumoknak is széles teret kíván szentelni. Emellett recenziós rovatával figyelemmel kíséri a horvát történelem szempontjából érdekes hazai és külföldi forráskiadványokat, beszámol a forráskiadással kapcsolatos horvát tervekről és munkálatokról. A folyóirat tehát nemcsak forrásszövegeket ad a horvát történelem iránt érdeklődő szakemberek kezébe, hanem egyúttal a forráskiadással kapcsolatos tájékoztató és gyakorlati kérdésekben is eligazító vezérfonal kíván lenni. Az első kötet 1995-ben látott napvilágot, és témaválasztásán még erősen érződik a horvátországi háborúnak az 1990-es évek horvát történetírására gyakorolt hatása. Ezekben az években számos könyv és tanulmány látott napvilágot, amely a történelmi Horvátország határait, illetve a horvátság települési területét vizsgálta, nem éppen az aktualizálás szándéka nélkül. Ebből a fontos politikai küldetést teljesítő történetírói munkából nyilván a levéltár sem akart kimaradni, ezért az új folyóirat első kötete teljes egészében Horvátország keleti határainak történetével kapcsolatos dokumentumokat publikál. Az első közleményben Josip Kolanovic, Josip Barbaric és Jozo Ivanovic Szlavónia államjogi helyzetével és határaival kapcsolatos forrásokat ad közre, a címe szerint az 1699-1848 közötti időszakból, valójában az 1790-1843 közötti évekből (11-151). Josip Kolanovic bevezető tanulmányában röviden bemutatja a három alsó-szlavóniai vármegye, Pozsega, Verőce és Szerem hovatartozása körüli harcok történetét 1699-től 1848ig. A három vármegyét 1741-ben csatolta Mária Terézia Horvátországhoz, Magyarország viszont 1790-től kezdve több kísérletet is tett, hogy visszaszerezze ezeket. A horvát