Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - IRODALOM - Molnár Antal: Fontes – Izvori za hrvatsku povijest, 1–4. Zagreb, 1995–1998. / 271–275. o.

Irodalom 273 rendek természetesen minden erejükkel a magyar befolyás csökkentése ellen harcoltak, ennek a küzdelemnek három dokumentumát teszik közzé a szerzők: a horvát országgyűlés és a horvát királyi konferencia által 1790-ben, 1835-ben és 1843-ban összeállított beadványokat, amelyekben a horvát rendek történelmi jogaikat bizonyítják a vitatott területekre. A második közlemény Marina Stambuk-Skalic összeállítása a Horvát Szocialista Köztársaság keleti határaival kapcsolatos tárgyalásokról az 1945-1947 között időszakban (153-329), amelynek során az etnikai alapelv követése miatt Horvátország elveszítette a Szerémség nagyobbik részét, megkapta viszont az 1920-ban Jugoszláviához csatolt baranyai háromszöget. A magyar kutatás számára érdekes lehet még a kötet végén közölt rövid ismertetés, amely a horvát középkorkutatók két forrásközlő vállalkozásáról számol be (355-357). A tájékoztató szerint Josip Barbaric vezetésével folytatódnak a Codex diplomaticus munkálatai az eddig megjelent kötetekből kimaradt dokumentumok közzétételével (1399-ig), illetve megkezdődött a Vatikáni Titkos Levéltár 1526 előtti horvát vonatkozású dokumentumainak feltárása, amelyek a Monumenta Croatica Vaticana című sorozatban látnak napvilágot. Szintén aktualitáshoz, évfordulóhoz kötődik a sorozat második kötete. Horvátországban 1996-ban emlékeztek meg Alojzije Stepinac zágrábi érsek koncepciós perének ötvenedik évfordulójáról. Ebből az alkalomból a FONTES 1996-ban megjelent száma Stepinacnak a második világháború idején kifejtett tevékenységével és a perével kapcsolatos dokumentumokat közöl 460 oldal terjedelemben. Az érsekre vonatkozó levéltári források kiadását különösen az indokolta, hogy a nagyszámú, emigrációban megjelent visszaemlékezés és életrajz mellett Stepinaccal kapcsolatos iratokat eddig csupán a kommunista hatóságok tettek közzé 1946 és 1948 között, ezek a kiadványok azonban értelemszerűen nem az elfogulatlan történeti kutatás szolgálatában születtek. Az első közleményben Marina Stambuk-Skalic az érsek elleni perben a védelem részéről összegyűjtött és felhasznált dokumentumokat teszi közzé (45-312). Ezt követően Josip Kolanovic a zágrábi német követségnek az érsek tevékenységéről szóló jelentéseit publikálja az 1942-1944 közötti időszakból (313-342). Végezetül Stjepan Razum a Szentszék és a Független Horvát Állam közötti kapcsolatok dokumentumaiból válogat (343463), mindenekelőtt a Vatikáni Titkos Levéltár anyagából 1965 és 1981 között közzétett 11 kötetes okmánytár alapján, amely a Szentszéknek a második világháború idején folytatott politikájával kapcsolatos (egyébként még nem kutatható) iratait bocsátotta a tudomány rendelkezésére. Az utóbbi két közlemény különösen a zágrábi érseknek és a horvátországi katolikus egyháznak a zsidóüldözés során és a horvátországi szerbek elleni intézkedésekkel kapcsolatban tanúsított magatartásáról, illetve az egyháznak az usztasa horvát államhoz fűződő viszonyáról alkotott korábbi, meglehetősen negatív képet árnyalja. A harmadik szám a többivel ellentétben nem tematikus, hanem valóban folyóirat jellegű és vegyes tartalmú összeállítás. A kötet első nagyobb egysége a dalmáciai városok középkori történetével kapcsolatos dokumentumokat tesz közzé. Josip Barbaric, Jozo Ivanovic és Josip Kolanovic a zárai, spalatói és sebenicói városi bírók 15-16. századi rendelkezéseiből publikálnak egy-egy darabot (1492, 1540, 1543) a városi levéltárak anyagából. Ezek a tengerparti városok mindennapi életének kutatásához rendkívül fontos dokumentumok a dalmáciai várostörténet-írás előtt természetesen korábban sem