Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - IRODALOM - Molnár Antal: Fontes – Izvori za hrvatsku povijest, 1–4. Zagreb, 1995–1998. / 271–275. o.

Irodalom 271 tikai életről sokszínű képet adó — levelezésének anyaga kapott helyet. Az itt közölt 42 dokumentum nagyon jól érzékelteti a politikus véleményét az 1882 és 1914 között zajló politikai eseményekről. A kötet végén a szerző a közölt dokumentumokban előforduló személyekről hasznos információkat biztosító, rövid életrajzokat közöl. Darányi Ignác politikai pályájáról készítendő kritikai kiadás esetén fontos lenne, hogy az életrajzából megismert sokrétű tevékenységének — pl. a református egyház levéltáraiban őrzött — dokumentumai is közlésre kerüljenek. Fehér György munkája értékes olvasmányként ajánlható mindazoknak, akik a korszak politikai csatározásairól, a magyar mezőgazdaság fejlődésének egyik legdinamikusabb korszakáról — egy széles látókörű politikus gondolatvilágát megismerve — az eddiginél árnyaltabb képet szeretnének kapni. Soós László FONTES — IZVORIZA HRVATSKU POVIJEST Glavni i odgovorni urednik: JOSIP KOLANOVIC Hrvatski drzavni arhiv [FONTES — FORRÁSOK A HORVÁT TÖRTÉNELEMHEZ] 1. Zagreb, 1995. 362 p.; 2. Zagreb, 1996. 519 p.; 3. Zagreb, 1997. 371 p.; 4. Zagreb, 1998. 550 p. Régiónk történeti kutatása az elmúlt évtizedben régóta nem látott lelkesedéssel fordult a korábbi időszakban nem túl nagy népszerűségnek és becsületnek örvendő forrásközlő tevékenység felé. Ez a forráskiadási láz részben igen örvendetes és természetes reakció a szocialista időszak történetírásának sokszor forrásidegen, ideologikus megközelítéseivel szemben, ugyanakkor számos elméleti és módszertani problémát is felvet, amellyel a szövegek kiadói nem kívánnak, vagy talán nem is tudnak szembesülni és megbirkózni. Ilyen értelemben minden szempontból saját korának gyermeke a Horvát Állami Levéltár (Hrvatski drzavni arhiv) gondozásában megjelent kiadványsorozat is. A kiadó beköszöntője szerint az 1995-ben indított forrásközlő folyóirat a nagy elődök örökébe lépve kívánja folytatni a horvát történetírás méltán nagyhírű forráskiadványainak hagyományát. A horvátoknál, akárcsak nálunk, a múlt század második felében indult meg a tervszerű és hosszú távú koncepciókban gondolkodó forrásközlő tevékenység. Az első jelentősebb vállalkozás Iván Kukuljevic Sakcinski nevéhez fűződött. Kukuljevic még igazi amatőr historikus volt, eredetileg katonatisztként szolgált, majd rövid politikusi pályafutás után birtokaira visszavonulva a horvát történelem tanulmányozásának szentelte idejét. 1851-1875 között 12 kötetben adta ki Arkiv za povjestnicu jugoslavensku címmel történeti évkönyveit, amelyekben szép számmal láttak napvilágot forrásközlések is. A hivatásos történészek a Jugoszláv (ma Horvát) Tudományos és Művészeti Akadémia (Jugoslavensku akademija znanosti i umjetnosti) gondozásában az 1860-as években indították útjára az első világháborúig folyamatosan megjelenő soro-