Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - IRODALOM - Soós László: Darányi Ignác: Válogatott dokumentumok. Bp., 1999. / 269–271. o.

Irodalom 269 DARÁNYI IGNÁC VÁLOGATOTT DOKUMENTUMOK Szerkesztette és a bevezetőt írta: FEHÉR GYÖRGY Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 255 p. Az elmúlt évtized történeti jellegű kiadványai sorában örvendetesen megszaporodtak a forráspublikációk, a dokumentumgyűjtemények. Egyre nagyobb az igény arra, hogy a levéltárak és kézirattárak értékei nyomtatásban megjelenve minél szélesebb olvasói réteghez jussanak el. A korabeli dokumentumok hiteles közlése lehet egyik eleme annak a folyamatnak, amely nemzeti önismeretünk reális értékeléséhez vezet. A Fehér György által szerkesztett kötet három, jól elkülönített részre tagolódik. Nevezetesen: Darányi Ignác életútját ismertető bevezetőre, a politikai beszédeiből, valamint irataiból és levelezéséből készült válogatásra. A szerző a bevezetőben Darányi Ignác eseményekben gazdag életútját tekinti át. A jómódú polgári családból származó ifjú édesapja nyomdokain haladva ügyvédi pályára lép. Apja jónevű irodájában dolgozva nem csupán anyagi jólétét, de a Teleki, a Bethlen és a Tisza családok ügyvédjeként politikai pályáját is sikerrel alapozta meg. A céltudatos karrierépítés sikerét mutatja, hogy miután 1892-ben ügyvédi irodáját bezárta, a Szabadelvű Párt alelnökévé (1893), valamint több mint egy évtizedes képviselőházi tagság után annak egyik alelnökévé (1895) választották. Ezt követően mind a Bánffy-, mind a Széli-kormányban (1895—1903) a földművelésügyi tárca vezetőjeként tevékenykedett. Miniszteri munkája eredményeségét jelzi, hogy — a viszonylag nyugodt gazdasági és politikai légkört kihasználva — a mezőgazdaságban jelentős állami fejlesztéseket valósított meg. 1904-ben, szembefordulva Tisza István politikájával, a kormányfő ellen szövetkező új ellenzék, az ún. disszidensek egyik vezetője lett. Az 1905. évi választások eredményeként a Wekerle Sándor vezette koalíciós kormányban (1906) ismét a mezőgazdasági tárca vezetésével bízták meg. Aktív politikai pályáját a Wekerle-kormány távozásával (1910) fejezte be. Darányi Ignác képviselőházi tagsága és miniszteri elfoglaltsága mellett jelentős szerepet vállalt több szakmai érdekképviseletben (Magyar Gazdaszövetség, Országos Magyar Gazdasági Egyesület, Gazdasági Egyesületek Szövetsége), és a fővárosi közgyűlés munkájában. A református egyház (a dunántúli református egyház ügyésze, majd a budapesti református egyház és a pápai református főiskola gondnoka), valamint a Magyar Földhitelintézet különböző tisztségeit is hosszabb-rövidebb ideig betöltötte. Szinte megoldhatatlan feladatra vállalkozott a szerző, amikor — a téma gazdagságához viszonyítva rövid bevezetőjében — a Darányi Ignác minisztersége alatt keletkezett törvények és törvénytervezetek értékelését is felvállalta. Valószínűleg a terjedelmi korlátok miatt nem került sor több fontos törvény ismertetésére. Kimaradt például az ismertetésből a Brüsszelben 1902-ben megkötött cukoregyezmény (1903:1. te), amely a cukorrépatermesztés révén a mezőgazdasági tárca hatékony előkészítő munkáját is igényelte. A szőlőterületek felújítására, valamint a borászatra vonatkozó törvények ismertetésénél legalább jegyzetekben utalni kellett volna azokra a kormányzati intézkedésekre, amelyek már az 1880-as évektől kezdődően e témában megvalósultak. Az ún.