Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

254 Visszaemlékezés 1943 között kiadta. A további évek kéziratát azonos nevű fia rám bízta, hogy a kiadványt annak alapján fejezzem be. Bár sok levéltári feladatom volt az ötvenes években, főleg munkaidőn kívül igyekeztem IV. László kötetét tető alá hozni. A központi feladatok megszűntével sikerült a munkát felgyorsítani, a már elérhető, főleg szlovákiai levéltárakban őrzött, IV. László által kibocsátott okleveleket mikrofilmen feltárva és ezzel a kéziratot kiegészítve a kéziratot sajtó alá rendeztem. A munkával 1960-ban elkészültem és a kötet 1961-ben megjelent. Még abban az évben kikértem egy kérőlapon III. András által kibocsátott 20 oklevél fényképét, amelyeket hivatali szobám egyik szekrényében őriztem. Hivatali és önként vállalt egyéb feladatok azonban annyira lekötöttek, hogy a 20 oklevelet 1964-ben visszaküldtem anélkül, hogy foglalkoztam volna azokkal. Már nyugdíjas voltam, amikor újra elővettem egykori professzorom kéziratát, hogy elkészítsem III. András okleveleinek kritikai jegyzékét. Ezt 1987-ben sikerült is megjelentetni. Hungarica 1526-ig 1957 utolsó hónapjait követően a Diplomatikai Levéltárral nem volt többé közvetlen kapcsolatom, a Levéltár tervébe illesztett feladatom. Önkéntes módon a gyűjtemény iránt érzett szakmai elkötelezettségemből kifolyóan azonban azon voltam, hogy a középkori Magyarországon keletkezett és a reá vonatkozó levéltári anyag mikrofilmen 1526. augusztus 29-ig az Országos Levéltárban az addiginál könnyebben kutatható legyen. Az Országos Levéltár 1935-ben kezdett állománygyarapító tevékenységet oly módon, hogy egy állványra szerelhető, amatőrök által használt Leica felvevő készülékkel két levéltáros Szlovákiába utazott és ott szelektív módon Mohács előtti levéltári anyagot 35 mm széles perforált filmre vett. Ez a munka viszonylag hamar (még a világháború alatt) átváltott egy-egy nagyobb levéltári egység teljes Mohács előtti anyagának filmezésére. Ez az akció különböző nemzetközi nehézségek miatt hosszabb-rövidebb időre ugyan megszakadt, de akkor egyes magyarországi nagybirtokos levéltárakban folytatódott, majd a háború után tervszerűvé vált és célul tűztem ki az Országos Levéltáron kívül őrzött valamennyi középkori levéltári oklevél/irat mikrofilmezését. A Magyar Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia között kötött egyezmény (erről fentebb már történt említés) lehetővé tette mikrofilmek cseréjét, amelyet gyakorlatilag az Országos Levéltár bonyolított le. Ez megoldotta az ott őrzött oklevelek mikrofilmezését és Budapesten mikrofilmről történő kutathatóságát. Az Erdélyben őrzött levéltári anyag mikrofilmezését két romániai cserepartnerrel: a még nem államosított Erdélyi Múzeummal és a Román Levéltári Főigazgatósággal bonyolítottuk. A volt Beszterce-Naszódi megyei levéltárat Erdély 1944-ben elrendelt kiürítését követően a főlevéltáros Székesfehérvárra menekítette, majd a levéltári anyagot az Országos Levéltár vette át, ahol Mohács előtti teljes anyagáról mikrofilm készült. Ezt követően a párizsi békeszerződés 24. §-a alapján a teljes levéltári anyag visszaadatott Romániának. Jelenleg a Kolozsvári Állami Levéltár őrzi. — Minthogy Romániában levéltári területen több ütemben államosítás zajlott le, nem lehetünk biztosak a tekintetben, hogy minden Mohács előtti oklevél mikrofilmre került. Azt is el tudom képzelni, hogy Erdélyben állami és egyházi könyvtárakban is lappang még Mohács előtti levéltári anyag.