Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

Borsa Iván: Emlékezések (60 év levéltárban) 255 Az 1956-ban Budapestre érkezett jugoszláv tárgyaló delegáció vezetője — mintegy captatio benevolentiae-ként — kölcsönképpen elhozta az akkori zágrábi Jugoszláv Akadémia levéltári gyűjteményének Mohács előtti anyagáról készült biztonsági mikrofilmeket. A Levéltár a filmekről filmmásolatot és nagyítást készített. — Többen jártak a mai Horvát-ország területén hungarikát gyűjteni. Az ő feltárásaik lényegesen hozzájárultak számos levéltár Mohács előtti anyagának feltárásához. Meg kell említeni, hogy a dalmát tengerpart városi levéltárainak nem teljes középkori iratanyaga került mikrofilmre, mert a kizárólag helyi vonatkozású adatokat tartalmazó egységeik nem voltak feltárandók és filmezendok. Úgy gondolom azonban, hogy a mai Horvátország területén még vannak olyan Mohács előtti iratok/oklevelek, amelyeknek mikrofilmje mint hungarikák mikrofilmtárunkba kívánkoznának. Ausztriában a Haus-, Hof- und Staatsarchiv-ban és aFinanz- und Hofkammerarchivban a kifejezetten magyar vonatkozású tárgyi egységek iratai már filmen vannak. Gyanítom azonban, hogy még lappanghat más fondokban is magyar vonatkozású antemohácsiana. Ugyanezt lehetne elmondani Bécs levéltáráról, valamint Alsó- és Felső Ausztria meg Stájerország levéltárairól is. Kárpátaljáról a területi levéltárból kaptunk ugyan mikrofilmeket, de pl. egy sorszámozott oklevél gyűjteményből csak egyes számokat. Ott biztosan van még mikrofilmezni való. Rómában nem csak a Vatikáni Levéltárban, hanem az Archivio di Stato di Romában is van még jócskán feltárni, majd mikrofilmezni való. Tudjuk azt is, hogy van Mátyás királynak oklevele Moszkvában, de tudtommal ott még senki sem keresett Mohács előtti hungarikát. Mindezt — kivételképpen — azért tartottam szükségesnek leírni, mert egy ilyen széles alapú kezdeményezést nem szabadna kifelejteni a levéltári tervekből. Technika a Levéltárban Az 1960-as évek elején Vörös Károly mint a Levéltári Közlemények szerkesztője egy kéziratszervezési útján azzal keresett fel, hogy jó lenne egy kézirat, amely a fejlődő technika által a levéltáraknak nyújtotta lehetőségekkel foglalkoznék. Minthogy időközben a mormon-program jóvoltából már néhány fototechnikai dologgal tisztába jöttem, kötélnek álltam. Nem volt mit tenni, nekiálltam és a Levéltár könyvtárában meglevő külföldi szakfolyóiratok utolsó évfolyamait néztem át, hogy mit írnak levéltárépítéstől fényképezésen át a lyukkártyás adatfeldolgozásig. Amit így össze tudtam hordani, A technikai fejlődés és a levéltárak címmel cikkem jelent meg a Levéltári Közlemények 1963. évi kötetében. Ennek a filozopteri munkálkodásnak az lett az eredménye, hogy akaratomon kívül én lettem a technikailag legfejlettebb magyar levéltáros. Ennek köszönhettem, hogy amikor 1963-ban a Levéltár kapott 100 USA-dollárt külföldi útra (akkor még napi 5 dollár volt a turista-hirdetések alapára), ezt megkaptam, s elmehettem a kölni vásárra, de mellékesen Münchenben, Nürnbergben és Bambergben megkerestem a HunyadiBrandenburgi levéltár ott maradt részeit. A kölni vásáron láttam a telefax prototípusát, amely nagyon drága és a mostaniakhoz viszonyítva igen lassú volt. 1970-ben felmerült, hogy meg kell tervezni az Új Magyar Központi Levéltár új épületét. A tervek elkészítésével a minisztérium egy építészmérnököt kívánt megbízni,