Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

252 Visszaemlékezés Csehszlovák tárgyalások Csehszlovákia békeszerződésre épülő levéltári, könyvtári és múzeumi igényeinek sorsa másképp alakult. 1949-ben a szovjet érdekszférába került államok moszkvai kezdeményezésre vállalták, hogy köztük levő minden néven nevezhető vitás ügyben záros határidőn belül (még 1949-ben) megegyeznek. A csehszlovák-magyar tárgyalások hónapokon át folytak a szlovákiai Csorba-tónál. A magyar delegációnak levéltáros tagja Kossányi Béla főigazgató-helyettes volt, akitől tudom, hogy ennek során pénzügyi tartozásoktól kezdve politikai foglyokon át a könyvtárak, levéltárak és múzeumok ügyéig minderiben meg kellett egyezni. Meg is egyeztek oly módon, hogy titkos jegyzőkönyv is készült. Ebben rögzítették, hogy miben nem tudtak megegyezni. A közgyűjtemények ügyében abban állapodtak meg, hogyha jobban konszolidálódik a helyzet, akkor fognak arra visszatérni, mint a kulturális értékek cseréjére. A szlovák illetékesek 1964-ben látták úgy a helyzetet, hogy az idő erre elérkezett és meghívtak egy kulturális miniszterhelyettes vezette delegációt. A magyar minisztériumi delegációban szakértő — tudtommal — nem volt. Itt olyan jegyzőkönyv született, hogy' a békeszerződés 24. §-a (elhurcolt javak) alapján Magyarország visszaadja a Bárczay család és a Zichy-család levéltárát, s szakértők bevonásával folytatódnak majd a tárgyalások. Minderről Aczél György miniszterhelyettes közgyűjteményi intézményvezetők és szakértők jelenlétében adott tájékoztatást. Itt tudtam meg, hogy a Zichy-levéltár veszélybe került, pedig a békeszerződésnek a 24. §-a nem terjedt ki a letétekre, márpedig a Zichy-]evéltárról az Országos Levéltárnak letéti szerződése volt. Ezt kellő indulattal juttattam a plénum tudomására. Felszólalásom nem maradt intézkedés nélkül. A Külügyminisztérium útján a Zichy-levéltár ügye lekerült a napirendről. A Bárczay-levéltár nem volt menthető, mert esetében nem volt letéti szerződés, amit fel lehetett volna mutatni azokkal a jegyzőkönyvekkel szemben, amelyeket csehszlovák hatóság az 1940-es évek második felében vett fel Bárcán az ott élő Bárczay családtagoktól arról, hogyan „hurcolta" el Ila Bálint két szekéren a család levéltárát. (Bárczay földművelésügyi államtitkár „családiasán" intézte az ügyet.) E tárgyalások szakértőkkel kibővítve megindultak, de a mai napig nem fejeződtek be. Az eddigi eredmény az volt, hogy a garamszentbenedeki konvent már mikrofilmezett hiteleshelyi levéltárát átadtuk cserében a budai káptalannak és a székesfehérvári keresztes konventnek az 1540-es évek elején a török elől odamenekített irataiért. A tárgyalások 1968 márciusában a prágai politikai események miatt szakadtak meg. A Q és az X szekció fond- és állagjegyzéke Meglepetés volt számomra, hogy 1957 januárjában Ember Győző főigazgató közölte velem, hogy rám bízza a mikrofilmezést, Ila Bálintot pedig a III. osztályra osztja be, hogy gyorsabban menjen a DL regesztázása. Akkor úgy gondoltam, hogy ezzel a személyi húzással a főigazgató meg akart szabadulni a „fenyegető" mormon ügyektől, egyben a már említett regesztázás ügyét is fel akarta lendíteni, de a főok — nemrég jöttem rá — az volt, hogy Ila Bálint sem a Diplomatikai Levéltár (Q szekció), sem a Filmtár (X szekció) fond- és állagjegyzékét nem tudta az előírások szerint elkészíteni. Ember Győző, hajói emlékszem, még valamikor 1954 és 1956 között járt a Szovjetunióban és tanulmányozta a levéltári állomány-nyilvántartást és ezt követően javított