Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

Borsa Iván: Emlékezések (60 év levéltárban) 251 Az Országos Levéltárat ért súlyos csapás mellett a forradalmi napok egyéb helyi eseményei, kicsinyes személyeskedései ma már nem érdemelnek említést sem. A Kádár-kormány 1956 novemberi megalakulását követően nem sokkal megszűnt a LOK kapcsolata a Minisztertanács titkárságával és néhány hónapba telt, amíg kiderült, hogy a LOK a jövőben a Művelődésügyi Minisztérium levéltári osztálya lesz. — 1957 augusztusában hívatott Szigeti József miniszterhelyettes és közölte velem, hogy az ellenforradalom alatt nem viselkedtem megfelelően. Válaszom: Arra vigyáztam, hogy ne történjék semmi helyrehozhatatlan egyik oldalon sem. Gyors viszontválasza az volt, hogy ez a baj, mert a bal oldalon kellett volna lennem, egyébként is a miniszternek joga van választani, hogy kivel dolgozik együtt. Ezzel a kocka el volt vetve. Felajánlották, hogy legyek a Fővárosi Levéltár vezetője, de azt nem fogadtam el és kértem, hogy az Országos Levéltárba kerüljek vissza abba a „kulcsszámba", amelyben voltam. Kérésemet teljesítették. Szeptember 1-től visszakerültem az Országos Levéltárba. Itt már lényegében befejezték a Diplomatikai Levéltár állományába kerülő oklevelek besorolását. E tájon kerestem magamnak feladatot. Észrevettem, hogy a Körmenden volt, majd a keszthelyi múzeumban átmenetileg megőrzött Batthyány-levéltár okleveleinek besorolásánál elfeledkeztek arról, hogy a mikrofilmtarban, sőt a fényképtárban is vannak olyan felvételek, amelyeknek eredetije nem került be a háború és következményei által megviselt levéltárból. Ezeket kikerestem és besoroltam, miközben résztvettem a jugoszlávokkal újraindult és nyolc hónapig tartó tárgyalásokon. 1957-1966 Jugoszláv tárgyalások A könyvtári, levéltári és múzeumi javaknak az 1947. évi párizsi békeszerződés alapján Jugoszlávia részére történő kiadása ügyében a jugoszláv kormánydelegáció visszatért. Fülep Ferenc, a magyar delegáció vezetője az esedékes kezdetkor beteget jelentett és a magyar delegáció vezetését rám bízták. Továbbra is a kiadandó levéltári anyag élén szereplő két nagy levéltári egység (Illyrica meg Szerb vajdaság és temesi bánság) volt napirenden és a békeszerződés 11. §-ának értelmezése. E paragrafus tekintetében ugyanis a békeszerződés angol szövege nekünk, az orosz szöveg pedig a jugoszlávoknak volt előnyös, és ráadásul mind a kettő hivatalos szöveg volt. A tárgyalások hevében a jugoszláv delegáció vezetője a magyar érvelésekre olyan kijelentéseket tett, amilyeneket politikailag nem lehetett szó nélkül hagyni. A magyar Külügyminisztérium megbízottja ezt jelentette minisztériumában, mire a jugoszláv kormány visszahívta Bogdanov professzort és a delegáció vezetését a külügyminisztérium képviselőjére bízta. A jogi csapdából való kimászás érdekében azt a javaslatot tettem, hogy ne a békeszerződésen rágódjunk, hanem próbáljunk a szövegtől függetlenül megegyezni, mert Magyarországnak is vannak igényei Jugoszláviával szemben. (Baranya vármegyének 1919-ben elvitt közgyűlési jegyzőkönyvei és 1941-ben az egykori Bács-Bodrog vármegye helyreállítása során a vármegye magyarországi településeinek anyakönyvi másodpéldányait a vármegye székhelyére, Zomborba vitték a vármegyei levéltárba.) A jugoszlávok a javaslatot elfogadták. Ennek alapján megkapták az említett két nagyobb egységet és néhány apróbb tételt. A tárgyalások befejeztével készült szerződésben Jugoszlávia kijelentette, hogy Magyarországgal szemben semmiféle levéltári követelése sincs. Ezzel a békeszerződés végrehajtása Jugoszláviával befejeződött.