Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

248 Visszaemlékezés laszthatatlan ügyekben, így mikrofilmezésekben is segítse munkánkat. — Egyébként Ember Győző mint akadémikus volt az első levéltáros, aki 1949 után külföldre, 1954ben Lengyelországba utazhatott szakmai tapasztalat szerzésére, kapcsolat építésére. Ilyen lehetőség számomra csak 1956-ban nyílott, amikor a Német Demokratikus Köztársaság Belügyminisztériumához tartozó levéltári igazgatóság vezetőjével levelezés útján kölcsönös látogatást szerveztünk pénzügyileg cserealapon. 1955-ben a Magyar Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia együttműködési szerződést kötött. Ennek keretében sikerült elérni, hogy a kutatók cseréje keretében feltárt levéltári anyagról készült mikrofilmeket a felek egymásnak elkészítik és díjmentesen a másik félnek diplomáciai úton megküldik. A mikrofilmeknek ez a cseréje lehetővé tette, hogy az évek folyamán egyéb kutatási igények mellett több tízezer, Mohács előtti levéltári irat mikrofilmje került az Országos Levéltár filmtárába. E csere tapasztalatain felbuzdulva jóval később a burgenlandi Landesarchiv-val is sikerült filmcsere-kapcsolatot létesíteni devizamentesen úgy, hogy a burgenlandi kollégák által az Országos Levéltár anyagából kért mikrofilmek árát a Burgenlándisches Landesarchiv schilling-ben befizette a Haus-, Hof- und Staatsarchiv-nak, ahol az akkor már működő magyar polgári delegátus kiutalhatta az általunk burgenlandi levéltárak középkori okleveleiről rendelt azonos számú felvételnek számláját. 1955-ben olvastam a Der Archivar című nyugat-német levéltári folyóiratban, hogy van az Egyesült Államokban egy olyan genealógiai társaság, amely genealógiai vonatkozású adatokat, elsősorban anyakönyveket mikrofilmen gyűjt. Ezt általában saját embereivel és saját felszereléssel végzi a különböző országokban és akkor indította meg mikrofilmezését Finnországban, és ilyenkor egy filmmásolatot az illető országban hagy. Ez a hír az akkori nehéz külkereskedelmi viszonyok között évek óta csak remélt nagy lehetőséget kínált. Ezt a mikrofilmezési konstrukciót oly módon „fordítottam le" az akkori magyar viszonyokra, hogy van az amerikai Egyesült Államokban egy genealógiai társaság, amely családi kapcsolatokat tartalmazó/igazoló régi iratok mikrofilmmásolatát gyűjti főleg Európában, hogy az USA-ba kivándoroltak — de mások is — könnyen hozzáférjenek őseik adataihoz. Elgondolásom szerint az Országos Levéltár elsősorban a magyarországi egyházak által vezetett születési, házassági és halálozási anyakönyvek mikrofilmezését vállalná az állami anyakönyvezés bevezetése (1895. október 1.) előtt keletkezett egyházi anyakönyvekről a társaság költségén. így költség nélkül el lehetne érni, hogy ez a pótolhatatlan értékű levéltári anyag Budapesten is kutatható legyen, mert filmmásolatot — költségükön — az Országos Levéltár kapna. Mint a Levéltárák Országos Központjának vezetője kértem a Külügyminisztériumot, hogy a társaságról szerezzen információkat, hogy a társasággal érintkezésbe léphetünk-e. — A Külügyminisztérium pozitív válasza viszonylag hamar — néhány hét múlva — megérkezett. A külügyi hozzájárulás után írtam a Közoktatásügyi, a Külkereskedelmi és a Belügyminisztériumnak azzal a kiegészítéssel, hogy a mikrofilmezési költségeket — elgondolásom szerint — a társaság vállalná oly módon, hogy egy nagyteljesítményű mikrofilmlaboratóriumi berendezést bocsát rendelkezésünkre, s ennek árát (egy felvétel = másfél cent alapon volt akkor az önköltségi ár) az Országos Levéltár felvételekkel „ledolgozná". Ha ez megtörtént, a társaság felvételenként másfél centet fizet, folyamatosan biztosítja a negatív és a pozitív nyersfilmek utánpótlását, és ad egy pozitív filmet a Levéltárnak.