Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

Borsa Iván: Emlékezések (60 év levéltárban) 249 A Közoktatásügyi Minisztérium jóváhagyása nem volt vitás. — Sokat tanultam vi­szont a Külkereskedelmi Minisztériumban, ahová egy főosztályvezető hívott meg újabb információkra lévén szüksége. Munkatársaival fogadott és azzal kezdte, hogy ez elgon­dolás kész csempészés és ehhez nem tud hozzájárulni. Kérdésemre, hogy mi adja ennek a konstrukciónak csempészet jellegét, megtudtam, hogy gép és nyersanyag jön be vám megfizetése nélkül. Végül olyan megoldás született, hogy a kapott gépek árának ellen­értékéhez hozzáadjuk a vám értékét és az egész exportnak a Kultúra külkereskedelmi vállalat útján kell bonyolódnia. Ez azt jelentette, hogy az Országos Levéltár csak ez összeg lefutása után kapja meg a dollárbevétel ellenértékét forintban. — A Belügymi­nisztérium álláspontja rövid volt és világos. Nincs kifogása az akció ellen, ha a filmek ellenőrzését olyan személy végzi, akit ők javasolnak erre a feladatra. Ezt a feltételt vál­laltam. Az ellenőrzött filmek általa zárt páncélszekrénybe, majd szállításkor a külke­reskedelmi vállalat által biztosított ládákba került megfelelően lezárva. Ha jól emlékszem, ezután az előkészítés után értesítettük saját elgondolásunkról a mormon egyház genealógiai társaságát. 1957 tavaszán volt Zágrábban a Nemzetközi Levéltári Kerekasztal-konferencia, amelyen Szedő Antallal ketten vettünk részt. Ott­tartózkodásunk alatt érkezett a minket helyettesítő Baraczka István értesítése, hogy Bé­csen átjöjjünk haza, mert Bécsben tartózkodik a genealógiai társaság vezető embere, aki velünk szeretne tárgyalni. (Baraczka a Külügyminisztérium útján mindent elintézett, s a nagykövetség is tudott rólunk, amikor felkerestük őket napidíjunk ügyében.) E tárgyalást követően, de már csak 1957 nyarán jelentkeztek azzal a kéréssel, hogy állandó európai megbízottuk és egy amerikai központi illetékes vezető szeretne meglátogatni bennünket. Ennek nem volt akadálya. A megbeszélésünk során felajánlottuk, hogy a megbeszélésen elhangzottaknak megfelelően szerződéstervezetet küldünk nekik aláírva s az egyik példányt aláírva küldjék vissza. Ezt követően hosszú csend után levél érkezett, hogy az első gépküldeményt mikor adták fel a KULTÚRA vállalat címére. Az akció simán, minden fennakadás nélkül zajlott le. Pontosabban egyetlen prob­léma volt csak az első ládaszállítmánnyal. Néhány héttel a feladás után aggódó hangú levél érkezett Salt Laké City-ből, hogy a láda még mindig nem érkezett meg. Kérésünkre a KULTÚRA reklamált és kiderült, hogy a láda New Yorkban van a kikötői vám­hivatalban, ahol „szakértők" vizsgálják a filmeket. Már az Országos levéltár mikrofilmezési osztályának vezetője voltam, amikor a gé­pek megérkeztek és megszületett Európa akkor legjobban felszerelt levéltári mikrofil­mező műhelye, s az anyakönyveken kívül még országos összeírások és nemességigazo­lási helytartótanácsi iratok is filmre kerültek. Az Országos Levéltárban a legnagyobb kutatóforgalma — mióta korlátozása megszűnt — az egyházi anyakönyveknek van. Eb­ben a szervezési munkában nagy segítség volt M. Román Éva. Két nehéz eset A LOK-ra az első két évben két súlyos „nyomás" nehezedett. Az egyik a Munkás­mozgalmi Intézet archívum-alapítási törekvése. Az Országos Levéltárból és a megyei levéltárakban kívántak egyes levéltári fondokból kiemelni és saját archívumuk állomá­nyába sorolni olyan iratokat, amelyek főleg a Tanácsköztársaságra, a két háború közti évek kommunista és szociáldemokrata párt- és szakszervezeteire tartalmaztak adatokat. A „nyomás" okozta rossz lelkiismeretemen úgy próbáltam segíteni, hogy a kiválogatott

Next

/
Thumbnails
Contents