Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

Borsa Iván: Emlékezések (60 év levéltárban) 247 Ekkor a LOK már tagja volt a Nemzetközi Levéltári Tanácsnak, amely III. kongresszusát az év szeptemberében Firenzében tartotta. Ez lett volna az első eset, hogy részt veszünk ilyen kongresszuson. Három személy kiutazására kértem és kaptunk lehetőséget, hozzászámítva néhány napos római szakmai kapcsolatfelvételt. Ezt a kiutazási lehetőséget be is építették évi költségvetésünkbe (külön kérés nélkül). A jubileumi ülésen meghívott volt a Nemzetközi Levéltári Tanács elnöke meg valamennyi akkori szomszédország és az európai, szocialistának mondott országok levéltári igazgatósága, illetve nemzeti levéltárának vezetője. Valamennyi meghívott, illetve képviselője megjelent, az Elnöki Tanácsot a tanács titkára képviselte, aki ez alkalommal kormánykitüntetéseket adott át. Ez volt az első alkalom, hogy a keleti „tábor" levéltárosai összejöttek, ráadásul még két „nyugati" levéltáros is jelen volt. Ezt a szovjet levéltári főigazgatóság helyettes vezetője egy tolmácsolt beszélgetés alkalmával méltányolta és kezdeményezésemet merésznek minősítette, majd a közérthető „malagyec" kifejezéssel lapítgatta felső karomat. így lettem merész anélkül, hogy erre gondoltam volna. Ember Győzővel és Szedő Antallal együtt utaztunk Firenzébe és vettünk aktív részt a kongresszuson. Ha jól tudom, ez volt az első és egyben utolsó olyan nemzetközi levéltári kongresszus, ahol mind a három hivatalos magyar küldött a plenáris ülésen hozzászólt a témákhoz. így kezdődött szereplésünk a Nemzetközi Levéltári Tanácsban. A kongresszus után Rómába utaztunk, ahol felvettük a kapcsolatot az állami levéltárak főigazgatóságával és a vatikáni levéltárral. Innen hazatérve azzal fogadtak, hogy jugoszláv kormánydelegáció érkezett, és a párizsi békeszerződésre épített, és még 1948-ban benyújtott könyvtári, levéltári és múzeumi igényeikről kívánnak tárgyalni. A delegáció vezetője Bogdanov zágrábi egyetemi tanár, a magyar delegációé Fülep Ferenc, a Népművelési Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője volt. Mindkét delegációban a három terület egy vagy két szakértőjén kívül a magyar delegációban volt egy nemzetközi jogász és a Külügyminisztériumnak egy megfigyelője. Magyar levéltáros a megalakuláskor Baraczka István volt, majd Ember Győzővel ketten voltunk. — A Külügyminisztérium képviselője azt a kormányálláspontot közölte, hogy mindenképpen meg kell egyezni, hogy mit adunk át és mit nem, az a mi dolgunk. — A két delegáció több ülést tartott minden eredmény nélkül. Az utolsó ülés október 23-án délután volt. A jugoszláv delegáció másnap búcsú nélkül elutazott. A jugoszláv igények kielégítéséről alább még lesz szó. Nemzetközi kapcsolatok Tudni kell, hogy a magyar levéltárak nemzetközi kapcsolatai ezekben az években voltak mélyponton. 1949. május elseje volt az a határidő, ameddig külföldi magyar kulturális intézményeknél szolgálatot teljesítő közalkalmazottnak haza kellett jönnie, mert aki eddig nem jelentkezett, állását elvesztette. Ennek eredményeképpen a Bécsben szolgálatot teljesítő két polgári levéltári delegátus: Paulinyi Oszkár és Sashegyi Oszkár határidő előtt hazajött és jelentkezett az Országos Levéltárban. Pásztor Lajos feleségével Rómában maradt. A Kriegsarchiv-ba delegált Moravek alezredes azonban helyén maradt, mert minisztériuma őt nem szólította fel hazatérésre. Ekkor Moravek volt a magyar néphadseregnek egyetlen olyan aktív tisztje, aki katonai szolgálatát még az osztrák-magyar közös hadseregben kezdte. Moravek külön felkérés nélkül vállalta, hogy egyes ha-